Mindenki joga
Az írás-olvasás nagyszerű dolog. Lehetővé teszi, hogy információt gyűjtsünk, halmozzunk, rendszerezzünk, vagy akár gyorsan, egyszerűen sokszorosítsuk, és megosszuk másokkal. Kultúránkban szinte bárki képes megtanulni írni-olvasni, ezért a tudás ilyen szintű felhasználása széles körben elérhető.
Ez a technológia azonban mégsem mindenki számára hozzáférhető, hiszen van egy alapvető feltétele: a leírt vagy nyomtatott betűket látni kell, ha valaki meg akarja fejteni az ezekből összeálló szöveg jelentését. Így a születésük óta vak, vagy látásukat elvesztő személyek jelentős hátrányba kerülnek az élet ezen területén. Ezért fejlesztette ki 1821-ben Louis Braille, francia pedagógus a róla elnevezett írás-olvasási technikát, amely egy teljes embercsoport számára teszi elérhetővé ezt a kiváltságot.
Ennek a világnapját ünnepeljük ma.
Dániel próféta könyvének története ugyan egészen másról szól, de sok szempontból mégis hasonló. Isten népének kiváltsága volt, hogy ismerték az Urat, a világ Teremtőjét, és féltve őrzött kincsként őrizték ezt a tudást. Isten viszont azt szerette volna, ha népe másokkal is megosztja az Ő ismeretét, de ez nem történt meg.
Így Isten kénytelen volt a maga kezébe venni ezt az ügyet. Hagyta, hogy népét leigázza és fogságba vigye az akkor ismert világ legnagyobb birodalma. Ezt a helyzetet, valamint a fogságba kerültek közül néhány személyt (Dániel és társai) felhasználva, számtalan csoda által jelentette ki magát Isten az egész birodalom, és közvetetten az akkor ismert teljes földkerekség előtt, és sokan hittek is benne.
Mindkét eset arról szól, hogy ha van valami jónk, osszuk meg, tegyük elérhetővé azok számára is, akik nem férnek hozzá. Hiszen a tudáshoz, információhoz mindenkinek joga van. Csakúgy, mint Isten ismeretéhez.
