Ember tervez...

Hiszen így szól Mózeshez: „Könyörülök, akin könyörülök, és irgalmazok, akinek irgalmazok.” Ezért tehát nem azé, aki akarja, sem nem azé, aki fut, hanem a könyörülő Istené.

Pál levele a rómaiakhoz 9:15-16

Mókás látni, amikor kisgyerekek egyik kezüket csípőre téve, másik kezüket pedig nyújtott mutató ujjal hevesen lóbálva magyaráznak a szüleiknek, és másoktól (talán éppen tőlük) ellesett stílusban osztják nekik az utasításokat. Talán velünk is tették ezt a saját gyerekeink, szép görbe tükröt tartva elénk... Jót mosolyogtunk a jeleneten, nem?

És lehet, hogy nem vesszük észre, de amikor imádkozunk, gyakran mi is hasonlóan viselkedünk Istennel. Igen, Jézus azt mondta, hogy kitartóan imádkozzunk (pl. Lukács 18:1), és ígéretet tett arra, hogy Isten meghallgatja az imáinkat (pl. Lukács 11:9-10); Pál apostol is azt írja, hogy mindig hálaadással tárjuk fel kéréseinket Isten előtt (Filippi 4:6). De ez nem jelenti azt, hogy minden a mi imáink szerint fog történni. Mert más esetekben viszont arról olvasunk, hogy az Istennel való beszélgetésnek van egy sokkal fontosabb szerepe, mint hogy mi elmondjuk neki, hogy mit szeretnénk, ez pedig az, hogy mi megértsük, hogy ő mit szeretne (pl. Róma 12:1-2).

Amikor nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy mi kértük Istentől, és csalódnunk, meg számon kérjük, hogy miért nem úgy tette, ahogy mi szerettük volna, az azt mutatja, hogy mi is úgy „imádkoztunk”, hogy elmondtuk neki az utasításaink listáját. Pedig Isten egy önálló akarattal rendelkező lény, és az ő tervei mindig jobbak, mint a mieink. Pontosan tudja, mi válik a javunkra hosszú távon, ezért el tudja dönteni, hogy mit tesz meg abból, amit kértünk, és mit nem. Pál apostol a fent idézett gondolatokkal erről beszél.

Merjük rábízni magunkat a szerető Isten bölcsességére!