A rendes ember receptje

Viseljétek el egymást, és bocsássatok meg egymásnak, ha valakinek panasza volna valaki ellen: ahogyan az Úr is megbocsátott nektek, úgy tegyetek ti is.

"Elviselhető". Neked mi jut eszedbe erről a szóról? Nem tudom te hogy vagy vele, de nekem nem az ugrik be, hogy "hú de szeretek vele lenni." Akit el kell viselni, az olyan, akivel nem szívesen vagy egy légtérben. Akkor nekem nem kell szeretnem a másikat csak elviselni. Az elviselésbe viszont nem tartozik bele, hogy nem szólogatok be neki ha idegesít, vagy ha olyant csinál ami nekem nem tetszik.

Ilyen amikor kiragadjuk az igét a kontextusából. Ha a körülötte levő szakasz lényege, hogy bár vannak konfliktusok, de mégis egy "test" részei vagyunk Jézusban.

Édesapám talán már emlegetett története amikor a munkahelyén bemutatták egy illetőnek. A munkatársa, miután a bemutatott személy elment, véleményezte az úriembert, és azt mondta, hogy "rendes ember". Édesapám megkérdezte, hogy ismeri tán? Mire a munkatársa így válaszolt: "Nem. De nem köpött le."

Ne tévesszen meg a gondolat. Itt nem elég ha ennyire vagyunk rendesek. Pál azt mondja, hogy nem pusztán elviselnünk kell a másikat, hanem a szeretettel beburkolni az elviselést, és megbocsátani ha a másik megbántott. Nem kell mindenkivel legjobb barátoknak lenni. Az a ló túloldala.

Pál gondolatai azt mutatják be, milyen egy jól működő közösség, hogy lehetünk "rendes emberek" a szó valós értelmében. Nem elég ha nem ártok a másiknak, vagy elviselem őt. Bocsáss meg ha bántott és kérj bocsánatot ha te bántottad, de legfőképp ne bántsd! Sőt kérj segítséget ha szükséged van rá, és segíts ha szükség van rá!

A recept egyszerű. Legyél te is rendes ember!

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Mint a villámlás

Egy tánc az esőben

Hívd meg a lelkészed egy sörre!