Isten erőt ad

Erőt ad a megfáradottnak, és az erőtlen erejét megsokasítja.

Honnan lenne ereje annak, aki kábán esik össze a fáradtságtól? Hogyan sokasodhat meg az, ami nincs? – Hetek óta cikáztak ezek a kérdések a fejemben, míg a múlt héten közel jött hozzám ez az Ige.

Édesapám otthon megszédült, elesett majd bekerült a kórházba. A vizsgálatok kimutatták, hogy agyi trombózisa volt, aminek következtében több fontos terület is sérült, illetve károsodott, úgy mint a látás, a beszéd, illetve a jobb oldali mozgás központja.

Az ágyánál állva, látva a kiszolgáltatott tehetetlenségét, hallgatva az artikulálatlan nyöszörgését, fogva az elernyedt felvizesedett kezét, bizony én is lebénultam. Csak néztem némán, fájó szívvel. Mit is mondhatnék?

Majd édesanyám, aki a bal kezét fogta, azzal törte meg a csendet: Papa! Itt vagyunk. Szorítsd meg a kezem! Hallasz minket? Itt vagyunk. Szorítsd meg a kezem! Édesapám erre megszorította édesanyám kezét, aki csak annyit mondott: Papa, ne engedd el a kezem! Szorítsd!

Uram, köszönöm, hogy te is ott állsz mindannyiunk testi-lelki betegágya mellett. Köszönöm, hogy nemcsak látod mindenféle nyavalyánkat, összetört szívünket, megfáradt testünket, hanem igenis érezzük a te kezed erejét. Én is arra kérlek most, hogy szorítsd meg a kezem! Ne engedd el!

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Hívd meg a lelkészed egy sörre!

Mint a villámlás

A törvény és a pogányok