Isten erőt ad
Honnan
lenne ereje annak, aki kábán esik össze a fáradtságtól? Hogyan sokasodhat meg
az, ami nincs? – Hetek óta cikáztak ezek a kérdések a fejemben, míg a múlt
héten közel jött hozzám ez az Ige.
Édesapám
otthon megszédült, elesett majd bekerült a kórházba. A vizsgálatok kimutatták,
hogy agyi trombózisa volt, aminek következtében több fontos terület is sérült, illetve
károsodott, úgy mint a látás, a beszéd, illetve a jobb oldali mozgás központja.
Az
ágyánál állva, látva a kiszolgáltatott tehetetlenségét, hallgatva az
artikulálatlan nyöszörgését, fogva az elernyedt felvizesedett kezét, bizony én
is lebénultam. Csak néztem némán, fájó szívvel. Mit is mondhatnék?
Majd
édesanyám, aki a bal kezét fogta, azzal törte meg a csendet: Papa! Itt vagyunk.
Szorítsd meg a kezem! Hallasz minket? Itt vagyunk. Szorítsd meg a kezem! Édesapám
erre megszorította édesanyám kezét, aki csak annyit mondott: Papa, ne engedd el
a kezem! Szorítsd!
Uram,
köszönöm, hogy te is ott állsz mindannyiunk testi-lelki betegágya mellett. Köszönöm,
hogy nemcsak látod mindenféle nyavalyánkat, összetört szívünket, megfáradt
testünket, hanem igenis érezzük a te kezed erejét. Én is arra kérlek most, hogy
szorítsd meg a kezem! Ne engedd el!
