Boldogan éltek...
“Boldogan éltek míg meg nem haltak” szól minden mese végén. Ez az a mondat, ami azt üzeni, hogy lehet, hogy mi csak eddig követtük a hősöket, de a történetnek még közel sincs vége. Minden gyerek tudja, hogy ha felcsendül ez a mondat, akkor az addig mindent leküzdő királyfi végre elnyeri hercegnője kezét, a rafinált szegény legény meggazdagszik, a királykisasszony pedig megkapja jól megérdemelt hercegét. A történet folytatása már csak szép lehet.
Mondhatni a fenti mondat is ilyen. Az apostolok cselekedeteinek legutolsó igéje a bibliai történetmesélés "boldogan éltek"-je. Persze még olvassuk ezután a leveleket, meg a Jánosi próféciákat. Na de most nézzük a történeteket. Ez a vége az apostolok cselekedetének. Nem véletlen.
Valahogy nem illik Pál folytonos küzdelmei végére egy ilyen mondat. Jobban el tudnánk fogadni, ha valami hőstettet olvasnánk, vagy hasonlót. Nem azt, hogy élete végéig háborítatlanul végezhette az evangélium hirdetését. Furcsa zárás. Olyan mintha nem is lenne vége.
Minden mese vége a jól ismert mondattal zárul, de a történet nem. Az apostolok cselekedetei vége nem a történet vége. Nem a hőstettek vége. Nem az evagélium terjedésének utolsó mozzanata. Ez csak egy ugródeszka a folytatáshoz. Ahogy a királyfi is boldogan él tovább a hercegnővel, és életük nem a zárszóval ér véget, úgy a fenti ige sem jelenti azt, hogy a munka befejeződött. Ez csak egy ember történetének a vége, nem az egész kereszténység történetének.
A történet nem ért véget kétezer éve. Te és én ma folytatjuk ezt a munkát. Ez csak a zárszó, de a történet folytatódott, és ma is folytatódik. Még mindig van mit tenni.
Ma dönts úgy, hogy a saját életeddel tovább folytatod az evagnélium terjedésének történetét!
