Dicsekedni a kereszttel
Galátziabeliekhez írt levél 6.
fejezet 14. vers
Próbáltál már szembe menni az árral? Például, mikor egy tömegrendezvényen eltéveszted a kijáratot és a bejövők özönével szemben próbálsz utat törni magadnak? Tapasztalatból mondom, nem egyszerű feladat.
S Pál szerint a kereszttel való dicsekedés is valami hasonló.
Mikor nem törődve a kiközösítéssel nemet mondasz az osztálytársak által kínált füves cigire, pálinkára, mert vallod, hogy a tested a Szentlélek temploma.
Mikor nem törődve a gúnyolódással te akkor is becsületesen és teljes odaadással végzed a munkádat, amikor nincs ott a főnök, mikor mindenki más lazsál, mert vallod, hogy a te Főnököd az Isten és te neki dolgozol.
Mikor hűséges maradsz a Biblia elveihez akkor is, amikor ezért hátrány ér, amikor ezért üldöznek, mert számodra Isten Szava a menny felé vezető úton nem az első, hanem az Egyetlen helyes életvezetési tanács.
Mikor mindenki másnak a kereszt nem más, mint egy nyakba vagy épületekre aggatott vallási jelkép, netán a kegyeskedésnek egyfajta rózsaszín köntöse, melyet nagy vallási ünnepekkor magára ölt a világ.
Akkor jössz te és Jézushoz hasonlóan, nem a saját jólétedre nézel, nem a saját elefántcsont tornyodat építgeted, hanem önmagad megüresítve lehajolsz ahhoz, aki elesett, aki megvetett. Úgy szólsz, úgy viselkedsz, úgy élsz, ahogy a Mester.
Uram, én is így szeretnék dicsekedni Veled!
