Növeld a mi hitünket!
„Az apostolok ekkor azt mondták az Úrnak: Növeld a hitünket!”
(Lukács evangéliuma 17. fejezet 5. vers)
Aki ismer, tudja rólam, hogy nem vagyok egy gourmet. Számomra az étel étel, meg kell enni és kész. Ezzel szemben a feleségemnek olyan kifinomult az ízérzéke, hogy képes megállapítani, hogy az adott ételben milyen és mennyi fűszer és egyéb összetevő van, mit lehetett volna még bele tenni, hogy egy adott íz még inkább kiérződjön, stb.
Hát igen, nem vagyunk egyformák. Egyikünknek jobb a szaglása, a látása, másikunknak a kézügyessége, a harmadiknak a hallása vagy a beszélőkéje, a negyediknek a mozgáskoordinációja és így tovább.
És bármily furcsán hangzik is, de ugyanez a helyzet a hittel kapcsolatban is, mert a hit, a bizalom is egy érzékszerv. Mindannyian rendelkezünk vele és mindannyian használjuk. Például, ahogy gyermekkorunkban rábízzuk magunkat a szüleinkre, vagy ahogy később elfogadjuk azt, amit a matematikaórán tanítanak, ahogy felszállunk a kanizsai gyorsra és elhisszük, hogy Kanizsára fogunk megérkezni.
Ez az apostolok Jézushoz intézett kéréséből is kitűnik. Hiszen, nem azt mondják, hogy nincs hitünk, hogy adjál, hitet, hanem hogy van hitünk, rendelkezünk a hit érzékszervével, csak hát, az olyan esetlen, olyan csökevényes. Jó lenne növelni, fejleszteni, csak hát hogyan?
A válasz: ugyanúgy van ez is, mint a többi érzékszerv, vagy képesség fejlesztése. A hit növekedéséhez, az Istenbe vetett bizalom erősödéséhez is ugyanaz szükséges: minél több Istennel töltött idő és minél több a hit cselekvésébe fektetett energia; gyakorlás, gyakorlás, gyakorlás!
