Jézus hív
"Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek. Vegyétek magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy szelíd vagyok, és alázatos szívű, és megnyugvást találtok lelketeknek. Mert az én igám boldogító, és az én terhem könnyű.”
Máté evangéliuma 11. fejezet 28-30. versek
Aszály van, szárazság mindenfelé szerte az országban. A nemrég csoda-zöld rétek dús füve sárgás barna színt öltött magára és a lábaink nyomában felkavarodó por tüsszentést szít a kutyám orrába sétáltatás közben. Alig emlékszem, hogy lett volna ehhez hasonló idő mostanában. Nosztalgiával gondolok a pár évvel ezelőtti Medárd napi esős nyárra, amikor nappal jó idő volt és csak estefelé, meg az éjjel esett. Naponta legalább tíz-tizenöt sétáló csapattal találkozom mint a miénk. Kutyák és emberek együtt. Köszönünk egymásnak, beszélünk az időjárásról és a kedvenceinkről pár szót. Közben figyelem, hogy a máskor oly boldog, együtt viháncoló ebek is lelassultak és árnyékkeresők lettek pedig alig múlt nyolc óra vagy még nincs is tán. Legalább csak kétszáz mili esne, vagy csak száz! Kiegyeznék esténként ötvennel. Barátom, a juhász meséli mennyire kopik a birkák talpa a csonkig lerágott legelőn és hogy mennyi jószág sántult már le. A szivattyú nem győzi az egyre mélyülő kútból felhozni a vizet az állatoknak. Be kell segíteni sokszor kézzel is. A réttel szomszédos földekre kijáró gazdák szeme is a felhőket kémleli leginkább, mert a leendő termés így inkább szomorúságot, mintsem örömet jövendöl. A kaszáló traktor nyomán elterülő füvet is már másnap lehet bálázni, mert nem áll fenn a veszélye annak, hogy nyirkos maradna és megromlana. Fáradságos idő ez gazdának és állatnak egyaránt. Mindannyian várjuk az enyhülést. Csak jönne már!
Hány éve van már annak, hogy lelkünk termőföldje is csak szárad és szárad kifelé. A kevés öntözés, néhány jó szó a könyvekből, egy-egy szívből fakadó ének vagy vers már rég nem elég. A tudás és bölcsesség, amit életünk során összeszedtünk nem oldja gondjainkat és lelkünk szinte csontszárazra aszott, mint réten a tüskebokor. Sóhajtásunk az eget ostromolja, mi is nyugalmat, békét enyhülést szeretnénk.
Jézus minden hozzánk hasonló embert hív. Enyhülést kínál, felfrissülést, mint az idejében érkező eső. Ez azonban némi feltételhez is kötött. Mivel Ő adhatja, tőle kell kérnünk, hozzá kell mennünk. Napjaink megoldhatatlan kérdéseire is Ő tudja a megoldást és fel is kínálja nekünk. Kérdés elvesszük-e. Aztán tanulnunk is kell. Ahogy a gazdát segíti tudása és tapasztalata földje művelésében úgy segítik az alázatosságot tanult, szelíd hívő embert Istennel szerzett tapasztalatai életterheinek hordozásában. Ha elfogadjuk Jézus hívását életünk igája széppé, gyönyörűséggé változik és terheinket könnyen hordozzuk majd.
