A változás ideje
„Keressétek az Urat, amíg megtalálható! Hívjátok segítségül, amíg közel van! Hagyja el útját a bűnös, és gondolatait az álnok ember! Térjen az Úrhoz, mert irgalmaz neki, Istenünkhöz, mert kész megbocsátani.”
Isten Igéje sokféleképpen szólaltatja meg a hívást: Keresd az Urat! Ésaiás próféta szavai a gyorsan tovaszálló idő fényében kérlelnek: „Keressétek az Urat, amíg megtalálható! Hívjátok segítségül, amíg közel van!” Nem tudhatjuk meddig tart számunkra a kedvező lehetőség Isten keresésére. Hirtelen és gyors változások történhetnek, amelyekre talán nem is számítunk, ezért nincs kedvezőbb idő, mint a most…
Ugyanakkor az idézett igeszakasz első mondatát egy másik fordítás így adja vissza: „Keressétek az Urat, amíg megtaláljátok!” (Szent István Társulati Biblia) Azaz kitartó keresésre buzdít. Ne hagyd abba, amíg meg nem találtad őt! Csakhogy Isten keresése, segítségül hívása változást igényel tőlünk a gondolkodásunkban és a cselekedeteinkben is. Ez pedig a legtöbbünk számára nem egyszerű kérdés. Találó az a gondolat, hogy akkor változtatunk, ha a dolgok változatlan folytatása már nagyobb fájdalommal jár, mint a változtatás félelme és fájdalma. Talán ezért kapcsolódik össze sokszor a változtatásra való felhívás fenyegetéssel, félelemkeltéssel. „Egyed meg kisfiam a spenótot, különben nem nősz nagyra, s nem leszel erős!” - mondja a szülő a gyermekének. „Hagyja abba a dohányzást, különben tüdőrákot fog kapni!” - mondja az orvos a betegnek. Szükségünk van ezekre a figyelmeztetésekre, de tartós változás többnyire nem a félelemből születik. Sokkal többet segít, ha megtalálunk valamit, ami több, jobb, mint amit addig ismertünk. A tartós változást a hála, a szeretet tudja leginkább munkálni. Miért változtassunk? Mert Isten irgalmas és kész megbocsátani. Ő nem ostorral hajt, hanem szeretetével vonz. Jézus így szólt: „Én pedig, ha felemeltetem a földről, magamhoz vonzok mindeneket.” (János 12.32) Önfeláldozó szeretete arra késztet, hogy közeledjünk hozzá és közben változzunk.
