Az Igaz Ember könyörgése
"...Nagy az ereje az igaz ember buzgó könyörgésének."
Jakab apostol 5. fejezet 16. vers
Jakab apostol ezt a tanácsot a hívőknek írja: őket, mint
igaz embereket biztatja a kitartó, odaszánt imára. Mégis, talán mert ma Nagypéntek
van, ezt a verset olvasva óhatatlanul is az Igaz Emberre gondoltam, így,
nagybetűvel. Arra, akiről a megszálló sereg századosa mondta ezt, látva, hogy
hogyan viselte a gúnyolódást és a kínos halált: „Ez az ember valóban igaz
volt.” (Lk 23:47)
Nagy az ereje az Igaz Ember, Jézus Krisztus buzgó
könyörgésének? De még mennyire! Krisztus sokat imádkozott, de most csak három rövid
részletet szeretnék felidézni földi élete utolsó napjaiban mondott imáiból.
Az elsővel az egész emberiséget mentette meg - legalábbis
azokat, akik nem utasítják el a jóindulatát:
„Atyám, ha akarod, vedd el tőlem ezt a poharat, mindazáltal
ne az én akaratom legyen meg, hanem a tied.” (Lukács 22:42)
Habár szerette volna elkerülni azt, ami rá várt, mégis kész
volt vállalni, hogy helyetted és helyettem elszakadjon az Atyától, akár végleg
is, és így haljon meg. Kérésére válaszul kapott erőt ahhoz, hogy feláldozza
magát értünk; s azzal, amit tett, milliók életét változtatta meg.
A második imában az őt keresztre feszítőkért könyörgött,
akik tudtukon kívül tettek valamit, aminek a súlyát nem voltak képesek
felmérni:
„Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit
cselekszenek.” (Lukács 23:34)
És valóban úgy tűnik, hogy Isten nem rótta fel a római
katonáknak azt, amit tettek, sőt, a kivégzést vezető százados hamarosan ezt
követően mondta korábban már idézett hitvallását, amit a Máté és a Márk
evangéliumában így olvasunk feljegyezve: „Bizony Isten Fia volt ez!” Elgondolkodtató, hogy amikor
hónapokkal azelőtt Péter mondott hasonlót, Jézus azt válaszolta neki, hogy nem
magától tette azt a kijelentést, hanem a mennyei Atya jelentette ki neki. Isten
tehát, az Igaz Ember kérésére biztosan megbocsátott a katonának, ha ilyen nagy
felismeréssel ajándékozta meg!
A harmadik imájában Krisztus akkori követőin túl a távoli
jövőbe is tekintett, és kifejezetten olyan emberekért imádkozott, mint te és én:
a benne hívők közötti egységért, hogy ki tudjanak tartani a hitben, és hogy
Isten szeretete rajtuk keresztül láthatóvá váljon az emberek számára:
„De nem értük könyörgök csupán, hanem azokért is, akik az ő
szavukra hisznek énbennem…” (János
17:20).
S valóban, századokon keresztül mindig voltak ilyen emberek.
Tegyük fel magunknak a kérdést ma, Jézus kereszthalálának
évfordulóján: van-e ereje az Igaz Ember buzgó könyörgésének a mi életünkben? A
mindenkiért meghozott áldozata megváltoztatta-e a mi életünket is?
Tapasztaltuk-e, hogy megbocsátotta a mi bűneinket, és jobb belátásra vezetett
minket? Törekszünk-e kitartani a hitben, jó kapcsolatban élni embertársainkkal,
úgy, hogy ők meg tudják tapasztalni Isten szeretetét rajtunk keresztül?
Ha vágyunk rá, az Igaz Ember, a Megváltó meg tudja tenni,
hogy mindegyik kérdésre igen legyen a válasz!
