Miért kételkedtél?
„Péter ekkor így válaszolt neki: Uram, ha te vagy az, parancsold meg, hogy odamenjek hozzád a vízen! Ő pedig így szólt: Jöjj! És Péter, kiszállva a hajóból, járni kezdett a vízen, és elindult Jézus felé. Amikor azonban az erős szélre figyelt, megijedt, és amint süllyedni kezdett, felkiáltott: Uram, ments meg! Jézus pedig azonnal kinyújtotta a kezét, megragadta őt, és ezt mondta neki: Kicsinyhitű, miért kételkedtél? És amint beszálltak a hajóba, elült a szél. A hajóban levők pedig leborultak előtte, és ezt mondták: Valóban Isten Fia vagy!”
Mozgalmas nap volt mögöttünk, Jézus olyan csodát tett, amit
álmunkban sem gondoltunk volna. Több mint 5000 embert látott vendégül 5
kenyérből és két halból! Aztán minket sietve hajóba parancsolt, hogy menjünk át
a túlpartra…
Nem értettem az egészből semmit. Mire ez a nagy sietség? Kicsoda
Jézus? Olyan csodákat tesz, mint senki ezelőtt, de mégsem lép fel, mint
Messiás. Nagy nehezen elindultunk, de valahogy a hajónak sem akaródzott az
utazás. Szembeszél fújt, iszonyú lassan haladtunk, a ránk boruló sötétben
küzdöttünk az elemekkel.
Pirkadatkor a part pedig még mindig nagyon messze volt.
Kimerültünk teljesen, mikor egyszer csak megpillantottuk Őt a távolban. Jézus
jött felénk. Gyalog. Járt a vízen… Döbbenet, hitetlenség és rettegés kavargott
bennem. Tényleg Ő az, nemcsak egy kísértet? Vagy csak a kimerültség játssza
velünk aljas játékát?
Őrült ötlet futott át az agyamon, és nekem ami a szívemen,
az a számon, úgyhogy ki is kiáltottam magamból: Ha tényleg te vagy, parancsold
meg, hogy odamehessek hozzád a vízen! És Ő megengedte. Őszintén, akartam a
vízen járni. Meg akartam tapasztalni Jézus hatalmát, mert ha Ő tényleg az,
akinek időről időre hiszem, akkor megteheti. Vettem egy nagy levegőt, és
kiléptem a hajóból. A szívem a torkomban dobogott, remegtek a lábaim, de Ő
kinyújtott karral, bátorítóan nézett rám, mintha ez a világ legtermészetesebb
dolga lett volna. Le sem vettem róla a tekintetem, így tettem felé egyik lépést
a másik után. Csak Rá néztem, és jártam a vízen!
Az egyik pillanatban egy hatalmas széllökés majdnem
felborított, meg akartam valamiben kapaszkodni, de nem volt körülöttem más,
csak a tajtékzó tenger. Szemeim elvesztették Jézust, csak a szelet láttam,
ahogy sötét hullámokat korbácsol, a sejtelmes félhomályban minden olyan ijesztő
és halálos volt. Hirtelen elborított a félelem, és ekkor éreztem, hogy
süllyedek. Ösztönösen vettem egy nagy levegőt, és segítségért kiáltottam: Uram,
ments meg! Azt hittem, itt a vég, és örökre elnyel a tenger. Ez volt az utolsó
meggondolatlan tettem. Már majdnem elmerültem teljesen, amikor egy erős kar
megragadott, és kiemelt a mélységből. Köhögtem, prüszköltem, szemeim előtt
minden homályos volt, szívem majd kiugrott a helyéből, de kezei biztosan
tartottak, hangja pedig visszahozott a valóságba: „Miért kételkedtél?”
Tényleg, miért? Láttam Jézust, amikor a halottnak visszaadta
életét, láttam őt betegeket gyógyítani, ördögöket űzni, megetetni 5000 éhes
embert. Láttam, amikor a reménytelennek visszaadta hitét, amikor kegyelme
szabaddá tette a megkötözöttet, amikor szavára elmúlt minden félelmünk. Miért
kételkedtem? Jézus hatalmasabb a tengernél, a szélnél, a viharnál, a tajtékzó
hullámoknál, a rám leselkedő összes veszélynél, a halálnál. Jézus Isten Fia, a
Messiás!
