Béketűréssel várni az adventet
„Legyetek azért, atyámfiai, béketűrők az Úrnak eljöveteléig. Ímé a szántóvető várja a földnek drága gyümölcsét, béketűréssel várja, míg reggeli és estveli esőt kap.”
Ha a Szentírás lényegét három mondatban kellene összefoglalni, akkor az ez lenne: Az Ószövetség arról szól, hogy a bűn kérdésének megoldására jön egy Megváltó, a Messiás. Az evangéliumok bizonyságot tesznek arról, hogy ez a megígért Messiás, Jézus személyében itt van. Az Újszövetség többi könyve pedig azt az ígéretet erősíti meg, hogy Jézus vissza fog jönni és mindent újjátesz.
De mikor és mennyit kell még várni az Úr eljövetelére?
Már az első keresztények között is voltak olyanok, akik belefáradva a várakozásba, azt állították, hogy Krisztus nem valóságosan, hanem csak spirituálisan jön vissza, sőt már itt is van (2Thessz.2:2), mások azt mondták késik az Úr (2Pét.3:3kk), hisz minden úgy van, mint azelőtt.
Mivel azonban nem lehet Istent vádolni a késés okát illetően, ezért más bűnbakot kell keresni. Megvan! A bűnös emberek, a megtéretlen gyülekezet, a langymeleg Laodícea miatt nem jött még el az Úr! Már rég Isten Országában lehetnénk, de miattuk még itt kell senyvednünk!
Jakab apostol az egymásra mutogatás helyett türelemre int, és arra hívja fel a figyelmet, hogy Isten nem a mi felkészültségünktől teszi függővé az Ő adventjét, minthogy az eső sem a szántóvető szorgalma szerint hull.
Feladatunk, az egymás és magunk hibáztatása, vagy a Szentlélek esőjének, a lelki megújulás mesterséges kierőszakolása helyett a magvetés, az evangélium hirdetésének állhatatos munkája.
S hogy mikor hajt ki a mag? Mikor hoz gyümölcsöt, megtérést a családomban, a baráti körömben az elhangzó Ige? Ez az Isten része. Ehhez kell türelem, melyben erősítsen Pál hitvallása:
„Meg lévén győződve arról, hogy aki elkezdette bennetek a jó dolgot, elvégezi a Krisztus Jézusnak napjáig:” (Fil.1:6)
