Látod-e azt, amit más nem lát?
"Látják majd a szenvedők és örülnek; ti Istent keresők, elevenedjék a ti szívetek! Mert meghallgatja az Úr a szegényeket, és az ő foglyait nem veti meg."
Gyászruhába járok, mert akkora a veszteségem, hogy nem bírom el. A szívemben olyan fájdalmat érzek, hogy gondolkodni sem tudok. Több az ellenségem, minthogy meg tudnám számolni őket. Mindenki csak rosszat akar nekem. Mintha mély sárba süppedtem volna, bele ragadtam és nem tudok szabadulni. Mintha a víz alá húzott volna egy örvény és teljesen elborított volna, hiába küzdök, nem menekülhetek. A torkom belefáradt a kiáltozásba, mert segítséget szerettem volna kérni, de nem jött senki aki könyörült volna rajtam. Az emberek rajtam köszörülik a nyelvüket, gúny tárgya lettem mindenfelé és nem tudom hogyan bizonyíthatnám igazamat, mert vannak bűneim. - Csak néhány gondolat szabadon fordítva ebből a zsoltárból, ami megpróbálja bemutatni az író állapotát, hogy hová jutott és milyen elesettnek érzi magát. Azt gondolom, az ő bajainak a fele, de még tán a negyede is elegendő lenne ahhoz, hogy mély depresszióba kerüljünk. Talán okkal mondhatja valaki az ő helyében, hogy INNEN NINCS KIÚT!
A zsoltáros azonban nem így gondolkodik. Ezekben a sötét napokban is van számára remény és képes bizalommal tekinteni a saját jövőjére. Nem azért, mert képes lenne bármit is tenni sorsa jobbra fordulásáért, hanem azért, mert lát valamit, amit mi nem.
Azt gondolom, hogy ez az igazi hit és ez annak ereje. Látni azt, amit mások nem látnak a helyemben. Bízni és remélni ott és akkor, amikor emberileg már minden lehetetlen.
A hit az: amikor a szenvedésben látjuk annak boldog végét.
A hit az: amikor tehetetlenségünk, cselekvőképtelenségében is látjuk a kiutat.
A hit az: amikor minden ellenséges indulat és tett ellenére is bátran megyünk tovább.
A hit az: ami átemel a bénító veszteségeken és továbblépésre sarkall.
Ennek a hitnek az alapja nem volt más, mint annak az Istennek az ismerete, az évszázadok alatt szerzett tapasztalatokon nyugvó ismerete, Akiről Dávid is tudta, hogy Ő imádságot meghallgató, a szegényt az elesettet felkaroló, segítőkész Isten. Igaz hitének alapja tehát nem csak saját tapasztalata volt, hanem elődeié is. A Biblia embereié is, akik életének és tapasztalatainak leírása a mi tanulságunkra írattak meg. Hogy amikor hasonlókat élünk át, akkor mi is felismerjük, hogy ez ugyan az. Felismerjük, hogy bennünket is ugyanaz az Isten képes csak megmenteni! A mi drága Istenünk!
Hát bátorodjunk! Elevenedjen meg terhektől megviselt, alélt szívünk!
