Krisztus meghalt értünk
“Nekem bizonyíték kell, nem ígéret!”
Biztosan te is emlékszel az Old Spice szlogenjére, ami azóta a legtöbbünk fejében bennragadt. Ígérgetni mindenféle következmény nélkül lehet, de az ígéret bizonyítékát adni már sokkal nehezebb. Elköteleződést jelent. Amikor valaki komolyan gondolja, az nem csak mondani tudja, de be is tudja bizonyítani. Például azt, hogy szeret bennünket.
A szeretet kifejezésére sok módszer van, és Gary Chapman óta tudjuk, hogy mindenki más nyelven mutatja ki és érti meg. Van, aki a testi érintésben, más az elismerő szavakban, a szívességekben, az ajándékokban, vagy a másikkal eltöltött minőségi időben érzi igazán, hogy szeretve van. Isten szeretetnyelve ez az öt és a plusz egy.
Pál apostol “előéletéről” nem sokat tudunk, legalábbis arról nem igazán beszél sem az Apostolok Cselekedetei, sem a saját életéről szóló leírásában, hogy találkozott-e Jézus Krisztussal az életébe fordulópontot hozott, sorsdöntő nap előtt. Ott volt-e a Hegyi Beszédkor, vagy amikor kiűzte a démonokat az ördöngösből? Nem tudjuk, mint ahogy azt sem, hogy látta-e a Mestert keresztre feszítve a Koponyák Hegyén. Azt viszont tudjuk, hogy akárhogy is volt, olyan átéléssel tudott beszélni ez utóbbiról, mintha ő, sőt, mi is ott lehettünk volna.
Ő bizonyítékot látott a Messiásban, nem csak ígéretet. Ő megértette, hogy a kereszt nem a szégyen, hanem a szeretet jelképévé vált, mint ahogy Krisztus halála a mi életünkké. A szeretetet mutatta be azzal, hogy meghalt, és nem csak ígérgeti a megváltást, hanem el is hozta azt.
Nekünk se volt lehetőségünk jelen lenni Jézus keresztre feszítésénél, és talán jobb is ez így. Ez azonban nem veszi el az értékét ennek a bizonyítéknak: Jézus "már most megigazított minket az ő vére által”. Ez nem csupán ígéret, vizsgáld meg a bizonyítékokat!
