Légy hálás!
A hála egy különös dolog. Van, hogy érezzük, van hogy nem, és nem értjük mindig, hogy miért. Van, amikor elvárják tőlünk, sőt, mondják is: légy hálás! - és semmi. Máskor pedig egyszerűen csak úgy feltör belőlünk és túlcsordulva árad a szívünkből. Miért nem tudunk elvárásból, kötelességből hálásak lenni, és máskor miért tudunk?
A hála érzése nagyban függ a kegyelem megtapasztalásától. Akkor érzünk hálát mások iránt, amikor olyan dolgot tesznek értünk, amit mi magunkért nem tudunk. Például kisegítenek akkor, amikor megszorulunk; kedvesek velünk akkor, mikor mi nem érdemelnénk meg, és még sorolhatnám.
Isten felé sem tudunk kötelességből hálásak lenni! Csak akkor leszünk képesek rá, ha megértjük és megtapasztaljuk, hogy miért. A ma reggeli szövegünk csupa olyan dolgot sorol fel, amit az Atya tett meg értünk, amire mi képtelenek volnánk önmagunkért. Nézzük csak sorban!
1. Alkalmasság
Általában azt gondolnánk, hogy sok mindent el tudunk érni, ha akarjuk és képesek vagyunk a folyamatos fejlődésre. De vajon képesek vagyunk-e mi, emberek, abban a világosságban élni, ami Istent és környezetét jellemzi? Emlékszem, még az egyetemen mesélte egy dokumentumfilmes, hogy egy szegény családnál forgattak napokon keresztül és ezért reflektorokkal világították be az egész házat. Amikor a forgatás véget ért és leoltották az összes lámpát, a házigazdájuk csodálkozva kiáltott fel: "Hogy én eddig milyen sötétségben éltem!" Amikor sötétségben élünk, nem tűnik fel nekünk. Isten nélkül nem látjuk önmagunktól azt a sötétséget, ami valójában körülvesz minket. Hát még, ha Isten a maga világosságában jelenne meg nekünk! Talán meg is halnánk. Róla azt mondja a Szentírás, hogy megemésztő tűz a bűnösök számára. Az, hogy Megváltónk által mégis alkalmassá lettünk az Ő társaságára, jelenlétére, kész csoda. Olyan, amit mi nem vagyunk képesek önmagunkért megtenni. Ha megértjük ezt, hálásak leszünk iránta.
2. Szabadulás
Ha nem látjuk, milyen lelki sötétségben élünk Isten nélkül, hogy lennénk képesek megszabadulni attól saját magunk? Pál apostol ezért ír arról, hogy egy lehetetlen háborúban veszünk részt, ahol esélytelenek vagyunk a győzelemre, mert az ellenség túl erős! Mi csupán emberek vagyunk, az ellenség soraiban pedig hatalmasságok, mennyből aláhullott, félelmetes lények vannak, akik egyetlen csapással képesek eltiporni bennünket. Vezetőjük pedig jobban ismeri a mi gyenge pontjainkat, mint mi magunk, és ezért ki is használja mindet ellenünk. Jogos hát a kérdés: Vajon ki állhat meg? - Hát egyedül senki sem. Krisztusban azonban a győztes oldalán harcolhatunk és győzhetünk. Személyében olyan szövetségesünk van, Aki erősebb a legerősebbeknél. Általa le tudjuk győzni a sötétséget, vagyis újból átélhetjük, hogy Isten olyat tesz értünk, amire mi képtelenek vagyunk. Ezért átéljük újra a hálát.
3. Átkelés Isten országába
Emlékszünk Jézus példázatára a gazdagról és a szegény Lázárról? Pontosan arra gondolok, amikor Megváltónk arról beszél, milyen áthidalhatatlan szakadék van Ábrahám kebele és a gazdag tartózkodási helye között. Mikor juthatnánk el Isten közelébe a magunk ereje által, ha a legközelebbi csillag eléréséhez is több ezer esztendőre lenne szükségünk a mai technikai szintünk szerint? Mikor érnénk el a Mennyország kapuját, mikor az jóval messzebb van, mint egész galaxisunk teljes hossza, és talán a most ismert végtelen univerzum közepén található? Ugye, hogy ez is lehetetlen? Mégis minden nap találkozhatsz Istennel, beszélhetsz Megváltóddal amikor kinyitod a Bibliád és imádkozol. Mert Jézus a lehető legközelebb hozta hozzád a Mennyet: egészen a szívedig. Vagyis olyat tett értünk, amire mi képtelenek lennénk...
Ugye, hogy hálásak lehetünk?
A hála érzése nagyban függ a kegyelem megtapasztalásától. Akkor érzünk hálát mások iránt, amikor olyan dolgot tesznek értünk, amit mi magunkért nem tudunk. Például kisegítenek akkor, amikor megszorulunk; kedvesek velünk akkor, mikor mi nem érdemelnénk meg, és még sorolhatnám.
Isten felé sem tudunk kötelességből hálásak lenni! Csak akkor leszünk képesek rá, ha megértjük és megtapasztaljuk, hogy miért. A ma reggeli szövegünk csupa olyan dolgot sorol fel, amit az Atya tett meg értünk, amire mi képtelenek volnánk önmagunkért. Nézzük csak sorban!
1. Alkalmasság
Általában azt gondolnánk, hogy sok mindent el tudunk érni, ha akarjuk és képesek vagyunk a folyamatos fejlődésre. De vajon képesek vagyunk-e mi, emberek, abban a világosságban élni, ami Istent és környezetét jellemzi? Emlékszem, még az egyetemen mesélte egy dokumentumfilmes, hogy egy szegény családnál forgattak napokon keresztül és ezért reflektorokkal világították be az egész házat. Amikor a forgatás véget ért és leoltották az összes lámpát, a házigazdájuk csodálkozva kiáltott fel: "Hogy én eddig milyen sötétségben éltem!" Amikor sötétségben élünk, nem tűnik fel nekünk. Isten nélkül nem látjuk önmagunktól azt a sötétséget, ami valójában körülvesz minket. Hát még, ha Isten a maga világosságában jelenne meg nekünk! Talán meg is halnánk. Róla azt mondja a Szentírás, hogy megemésztő tűz a bűnösök számára. Az, hogy Megváltónk által mégis alkalmassá lettünk az Ő társaságára, jelenlétére, kész csoda. Olyan, amit mi nem vagyunk képesek önmagunkért megtenni. Ha megértjük ezt, hálásak leszünk iránta.
2. Szabadulás
Ha nem látjuk, milyen lelki sötétségben élünk Isten nélkül, hogy lennénk képesek megszabadulni attól saját magunk? Pál apostol ezért ír arról, hogy egy lehetetlen háborúban veszünk részt, ahol esélytelenek vagyunk a győzelemre, mert az ellenség túl erős! Mi csupán emberek vagyunk, az ellenség soraiban pedig hatalmasságok, mennyből aláhullott, félelmetes lények vannak, akik egyetlen csapással képesek eltiporni bennünket. Vezetőjük pedig jobban ismeri a mi gyenge pontjainkat, mint mi magunk, és ezért ki is használja mindet ellenünk. Jogos hát a kérdés: Vajon ki állhat meg? - Hát egyedül senki sem. Krisztusban azonban a győztes oldalán harcolhatunk és győzhetünk. Személyében olyan szövetségesünk van, Aki erősebb a legerősebbeknél. Általa le tudjuk győzni a sötétséget, vagyis újból átélhetjük, hogy Isten olyat tesz értünk, amire mi képtelenek vagyunk. Ezért átéljük újra a hálát.
3. Átkelés Isten országába
Emlékszünk Jézus példázatára a gazdagról és a szegény Lázárról? Pontosan arra gondolok, amikor Megváltónk arról beszél, milyen áthidalhatatlan szakadék van Ábrahám kebele és a gazdag tartózkodási helye között. Mikor juthatnánk el Isten közelébe a magunk ereje által, ha a legközelebbi csillag eléréséhez is több ezer esztendőre lenne szükségünk a mai technikai szintünk szerint? Mikor érnénk el a Mennyország kapuját, mikor az jóval messzebb van, mint egész galaxisunk teljes hossza, és talán a most ismert végtelen univerzum közepén található? Ugye, hogy ez is lehetetlen? Mégis minden nap találkozhatsz Istennel, beszélhetsz Megváltóddal amikor kinyitod a Bibliád és imádkozol. Mert Jézus a lehető legközelebb hozta hozzád a Mennyet: egészen a szívedig. Vagyis olyat tett értünk, amire mi képtelenek lennénk...
Ugye, hogy hálásak lehetünk?
