Küzdelem és ami azután vár

„Sőt, dicsekszünk a megpróbáltatásokkal is, mert tudjuk, hogy a megpróbáltatás szüli az állhatatosságot. Az állhatatosság a kipróbáltságot, a kipróbáltság a reménységet. A reménység pedig nem szégyenít meg, mert szívünkbe áradt az Isten szeretete a nekünk adott Szentlélek által.”

Róma 5:3-5 

Hadd meséljek el egy történetet: Egy faluban, ahol vadkacsa vadászattal foglalkoztak egy rabszolga sétál urával miközben lesik, hogy mikor jönnek a kacsák. Miközben sétálnak az idősebb néger megkérdezi a rabszolgától, aki keresztény:- Téged miért bánt annyit a Sátán, miért érnek mindig szerencsétlenségek, nem gondolkodtál még azon, hogy miért vagy rabszolga? Mire a fiú megszólalna vadkacsák tömege jelenik meg az égbolton. Lőni kezdenek és gyorsan potyognak le az égből a kacsák. Az idős néger szól a fiúnak, hogy szaladjon gyorsan szedje össze először a sérülteket majd a halott kacsákat. Amikor a fiú visszajön megszületik benne a válasz a feltett kérdésre. – Tudja uram, ez úgy működik, mint a vadkacsáknál. Az ördög először mindig azokat támadja, akik csak sérültek, mint én, mert akik már teljesen az övéi, mint maga, azokat már nem félti.

Számomra sokat segített ez a történet, hogy megértsem mi is a támadások lényege. Ahogy végig lapozom a Bibliámat és emberi történetekkel, sorsokkal ismerkedek meg, mindig újra és újra felfedezem azt, hogy gyötrődéseik nem azért voltak, hogy Istentől eltávolodjanak, pont ellenkezőleg, hogy megtapasztalják a szabadulás örömét és azt, hogy minden rossz helyzetből van kiút, van remény!

Személy szerint akkor értettem ezt meg, amikor kiléptem a keresztelő medencéből és elindult az Istennel, akkor már hivatalosnak mondható utam. Megtapasztaltam azt, hogy miután egy szövetségen belül vagyok, a támadások, a próbák sokkal nagyobb erővel és szélesebb körben mozognak. 

Ha visszatekintünk az Úr Jézus keresztségére, felfedezhetünk a történetben egy nagyon egyszerű és mégis érdekes folyamatot. Miután Jézus megkeresztelkedett, egyre nagyobb támadások érték. Keresztsége után történt megkísértése, a Gecsemáné kerti vívódás és a Golgotai kereszthalál. Egyik sem volt szívet melengető élmény és mind azután történt, hogy példát adva megkeresztelkedett. 

Így történik ez velünk is. Sátán nagy erőbedobást alkalmaz azért, hogy megszerezzen bennünket magának.  Ahogy a történetben olvashatjuk, először a sebesülteket támadja. Miért? Mert nekik még van esélyük arra, hogy elmeneküljenek. Ők még a szó bizonyos értelmében szabadok.

Hogyan lehet dicsekedni egy megpróbáltatással? Hasonló ez egy nagyon nehéz vizsgához, amelyet sikeresen teljesítettünk. Bár, ezek a lelki vizsgák igencsak személyesebbek egy általános vizsgánál, mégis számunkra mindig adhat erőt az a tapasztalat, hogy egy-egy reménytelennek tűnő helyzetből sikerült kilábalni és megtapasztalni Isten szabadítását. 

Isten ereje akkor fog valóban megmutatkozni, amikor a mi erőnk már elfogyott és nincs semmi másunk Istenen kívül. Mindig is Ő kell álljon az első helyen, de emberileg mindig megpróbáljuk megtenni a lehető legtöbbet, miután ez megtörtént jön Isten és hozzá teszi a Ő erejét. Hiszen az igazi erő  nem bennünk lakozik, hanem Isten adja.

Legyen bármilyen küzdelmed jelenleg, ne feledd: először mindig a sérülteket támadja az ördög. Épp ezért, légy résen, ne add fel!

Egyik kedvenc jelmondatommal szeretnék nagyon boldog és áldott napot kívánni: aki kerüli a küzdelmet, az kerüli a győzelmet is. Hiszen küzdelem nélkül nincs győzelem!