Isten és a bajban levő ember
„Segítségül hív
engem, ezért meghallgatom őt; vele vagyok háborúságában: megmentem és
megdicsőítem őt.”
Egy hívő ember, nevezzük
Feri bácsinak egy folyó menti kis faluban élte az egyszerű földművesek mindennapi
életét. Szántás, vetés, aratás követték egymást, mígnem egy keményebb tél után
a hegyekben elolvadt hó akkorára duzzasztotta a folyót, hogy megrogyott a gát,
ezért a hatóság az emberek védelmében a kitelepítés mellett döntött.
Így, felszólították
a lakosokat, hogy pakolják össze a legfontosabb holmijukat, majd teherautó jön
értük és biztonságos helyre viszik őket addig, míg levonul az ár.
Az emberek
megértették a helyzetet, és engedelmesen szálltak fel a teherautókra. Ám mikor
Feri bácsiért mentek, hiába unszolták, ő nem szállt fel, hanem csak annyit mondott:
„Én imádkozom és tudom Isten meg fog menteni.”
Pár óra múlva a
gát teljesen átszakadt az utcákat térdig érő víz lepte el. A tűzoltók csónakkal
jöttek Feri bácsiért, aki a konyhaasztalon ült és a Bibliáját olvasta. Mikor
meglátta az embereket, így szólt: „Megmondtam, nekem van Istenem, akihez imádkozom,
és majd Ő megszabadít.”
Kis idő múlva a
víz már teljesen elöntötte a házakat, helikopter jött Feri bácsiért, aki a
kéményen ült a Bibliájával és azt kiabálta: Hagyjanak, én nem megyek sehova,
itt imádkozom az Istenhez és majd Ő megsegít.” Ám, szinte be sem fejezte
mondandóját, a ház összedőlt, Feri bácsit pedig elnyelték a hullámok.
A kitalált
történet szerint Feri bácsi a mennybe kerülve ekképpen kérte számon az Istent: „Uram,
én annyit kértelek, hogy ments meg és nem segítettél, sőt hagytál elveszni,
ezzel mindenki előtt megszégyenítettél.”
Az Úr csak annyit
válaszolt: „Én segítettem, először küldtem a teherautót, aztán a csónakot,
végül még egy helikoptert is…”
Ez alapján, a mai
kérdés nem az, hogy hallja-e a könyörgésünket, hogy Isten segít-e rajtunk
bajban levő embereken, hanem, az hogy észre vesszük-e a megmentésünkre küldött isteni
segítséget.
A szabaduláson
túl imádkozzunk ma azért, hogy mennyei Atyánk nyissa meg szemünket és fülünket,
hogy felismerhessük az Ő néha meglepő, váratlan, de megmentő eszközeit. Így, mindenkor
és mindenért hálával dicsérjük Őt!