Isten ismerete
"Akkor nem tanítja többé egyik ember a másikat, ember az embertársát arra, hogy ismerje meg az URat, mert mindenki ismerni fog engem, kicsinyek és nagyok - így szól az ÚR -, mert megbocsátom bűneiket, és nem gondolok többé vétkeikre."
A teljesség. Egy csodálatos fogalom, amibe minden benne van, amiből nem hiányzik semmi, amire egy ember vágyhat. Mindannyian szeretnénk teljes életet élni, de nem mindenkinek adatik meg. Amikor megpróbáljuk megfogalmazni, mi is tartozik bele ebbe, bár sok azonosságot találhatunk, mégis sok különbözőséget is. Szűkítsük hát le és keressük azt, mit jelent a teljesség egy hívő embernek!
A hívő ember életének középpontjában maga, Isten áll. Ő tudja, hogy az élet minden áldását Urának köszönheti és minden percében tőle függ. Ezért szüntelen keresi őt, a közelébe akar lenni, érteni vágyik kinyilatkoztatását, akaratát. Ezért a teljesség számára nem jelenthet mást, mint a tökéletes életközösséget Istennel. Ha ez meg van, akkor minden a helyén van. Rendben vannak kapcsolatai az emberekkel és harmóniában van a világgal.
A mai szövegünkben az a csodálatos, hogy elmondja nekünk, erre nem csak mi, hanem Isten is vágyik. A bűn, a vele szembeni lázadásunk elszakított bennünket tőle és Ő sohasem érezte teljesnek a világát nélkülünk. Bár lázadtunk, Ő mégis minket akart és nem nyugodott meg addig, amíg meg nem teremtette a lehetőségét annak, hogy a teljesség, ami a teremtéskor megvolt, újra helyre álljon. Jeremiás azt mondja: "És akkor eljön az idő." Eljön az ideje a teljességnek. Eljön az ideje annak, hogy az ember újra Isten szövetségese legyen, újra az Ő oldalán álljon. Ez a szövetség felülmúl minden korábbit, mégpedig abban, hogy az ember, aki eddig félreismerte Istenét, most teljesen megismerheti Őt. Ami ennek gátja volt, - a bűn, a mi vétkeink, - nem lesznek többé, mert meg lesznek bocsátva. Nem tudjuk mélyebben, jobban megismerni Istent, mint az Ő kegyelmén keresztül. Csak akkor tudjuk, ki is Ő valójában, amikor átéltük megbocsátását. Ez pedig csak akkor valósul meg, amikor megértjük Jézus Krisztus keresztjének történetét. Amikor felnézve a Golgotára megértjük, hogy mindez értünk történt. Amikor megtapasztaljuk Isten irántunk való mély, megbocsátó szeretetét, akkor kinyílik a szemünk és tisztán látunk már. Akkor az Ő akarata mélyen bevésődik a szívünkbe, nem csupán az elménkbe! Akkor Isten valóban Istenünké válik, mi pedig gyermekeivé leszünk és soha többé nem választhat el tőle senki és semmi!
