Adjatok hálát az Úrnak!
Ma is van miért hálát adni.
Az, hogy ezt a néhány sort olvasod, azt jelenti, hogy ma reggel is felébredtél. Van látásod, tudsz olvasni. Van interneted, és van időd, hogy egy kicsit elcsendesedj Isten igéjével a kezedben. Ez mind nagyszerű bizonyítéka annak, hogy Isten téged különösen szeret. Szeret mindenkit, hiszen még azok, akik nálad rosszabb helyzetben vannak, (és hidd el, van olyan) találnak is megannyi hálára okot adó dolgot az életükben. Mindegy, milyen gond nyomja a válladat, meg kell találnod a mai nap is azt, amiért hálával tartozol Istennek.
Ma járj nyitott szemmel! Ismerd fel a sok áldást, amit Istentől kaptál! A járást, bármilyen nehezen is megy. A munkahelyedet, még ha lehetne jobb is. A családodat, vagy azt, hogy egyedül lehetsz. Az ételt, a lakhelyedet. Ismerd fel, hogy Isten nélkül valószínűleg ezeknek a dolgoknak a nagy százaléka nem volna elérhető egyikünk számára sem. Azért élünk ilyen jól — még ha sokszor nem is érezzük így — mert Isten jó, és örökké tart a szeretete irántunk.
Persze mondhatnánk, hogy ezek mind olyan dolgok, amiket a saját erőnkből szereztünk, vagy a véletlenek következtében alakultak így. Az életünk csodái olyanok, mint a Biblia csodái. Hányszor olvassuk, hogy Isten megsegítette a népét a nehéz helyzetekben. Izrael népének Egyiptomi szabadulása egy nagyszerű példa arra, hogy Isten még akkor is szeret bennünket, amikor mi nem vagyunk rá méltóak. Mégis sokan úgy gondolják, ez csak a véletlen műve volt akkor is, és most is csak az.
Eszembe jut erről egy anekdota, miszerint a vonaton leült egy ember egy másik mellé, aki a Bibliát olvasta. Megvetően sandított a szomszédjára, mert ő, mint tudós ember, tudta, hogy az egész könyv csak kitaláció.
A szomszédja azonban néha, hangosan felkiáltott:
“Halleluja! Milyen hatalmas az ÚR!”
A harmadik-negyedik alkalommal már nem tűrhette tovább és odaszólt neki:
“Miért kiabál? Mit olvas abban a könyvben, amitől ennyire hatalmas ez az Isten?”
“Azt olvastam, hogy egy egész népet száraz lábbal vezetett keresztül a Vörös tengeren! Hát nem csoda, amit Isten tett?”
“Ó, ugyan, mind tudjuk, hogy ez csak mese. Az a nép nem is Isten segítségével kelt át, hiszen a Vörös tengert az évnek abban a szakában éppen nagyon megapasztotta a száraz idő, így hát bokáig érő vízben át tudtak sétálni a túlpartra. Nincs ebben semmiféle csoda.”
A beszélgetőpartnere megköszönte az információt, és visszatért a Bibliájához.
Alig telt bele néhány másodperc, és újra felkiáltott:
“Halleluja! Milyen hatalmas Istenünk van!”
“Mégis miért lenne olyan hatalmas már megint?” - Kérdezte a szomszédja ingerülten.
“Hát hogy képes volt ebbe a bokáig érő pocsolyába belefullasztani az egész egyiptomi hadsereget!”
Isten szeret téged: ma, holnap és mindörökké. Áldásaival áraszt el téged minden nap. Még az egyiptomi hadsereget is hatástalanítja érted, ha arra van szükség. Van hát miért hálát adnod. De ki van-e hegyezve a szemed és füled az áldásaira?
