Isten teljesítse kérésedet
Az ima vajon önző céljainkat elégítené ki? Legtöbbször csak
kérésből és hálaadással töltjük meg. Megjelenik-e imánkban az Isten imádata
vagy ott is csak rólunk van szó? Az egocentrikus világban az Istennel való
kapcsolatunk is csak akkor kötődik össze, ha rólunk van szó?
Egyszer az orvosi rendelőben hallottam egy beszélgetést egy
nagypapa és az unokája között. A kisgyerek kérdezgette a papát:
-„Papa, hol fáj?”
–„tudod kisfiam, nagyon
fájnak a lábaim...”
–„Értem! Miért fájnak?”
–„Tudod a papa nagyon sokat dolgozott és
munkába mindig gyalog ment, és ott is állva kellett dolgoznia.”
–„...és csak a lábaid
fájnak, a kezeid nem?
–„De a kezeim is fájnak,
mert a két kezemmel kellett dolgoznom.”
–„De a fejed nem fájt
ugye?”
–„nem, a fejem az nem!”
–„Papa, nem látok semmi furcsát sem a kezeden,
sem a lábadon, mért vagyunk itt?”
–„Azért mert itt az
orvosok tudják enyhíteni a fájdalmaimat.”
–„...értem, tudtad, hogy Jézusnak a keze is meg a lába is
lyukas volt mikor keresztre feszítették, mégsem ment orvoshoz, de mostmár jól
van?!
Aki csak hallotta ezt a beszélgetést nevetett egy nagyot,
pedig a komoly bizonyságot tett ez a gyermek Jézusról. Jézus odaadta magát
értünk, de mostmár jól van, vagyis feltámadt, hogy így szerezzen engesztelést
számunkra.
Az ószövetségi történetben egy olyan asszonyról olvasunk, aki
azért van elkeseredve, mert nem örvendeztethette meg férjét gyermekkel. Igazán szomorú volt és ebben az elkeseredésében is úgy gondolta, hogy csak egy
valaki képes megoldani az ő problémáját. Ezért Istenhez fordult tiszta őszinte,
alázatos szívvel, hogy ajándékozza meg őt gyermekkel. Éli pap meglátta az
asszonyt a templomban üldögélve, amint magában imádkozik, és miután az asszony
elmondta, hogy szomorúságában imádkozik, a pap áldással küldi el.
Az Úr meghallgatja az asszony kérését és megadja neki, amit
kér. Az Úr is válaszol a kéréseinkre, mi pedig a hűségünkkel viszonozhatjuk a
jóságát.