Nap és pajzs az Úr
„Mert nap és paizs az Úr Isten;
kegyelmet és dicsőséget ád az Úr, nem vonja meg a jót azoktól, akik ártatlanul
élnek.”
(84. Zsoltár 12. vers)
Sokak számára a mai
nap egy a sok közül, egy szokványos szürke szerda. Ám ez a nap az 2001 óta a
menekültek világnapja, mely egybeesik az 1975-ben kikiáltott afrikai menekültek
napjával. Az ENSZ ezzel szeretné felhívni a figyelmet a menekültek
életkörülményeire, helyzetére.
S bár a menekültek
megítélése elég eltérő lehet, Jézus követőjeként azonban nem zárhatjuk be senki
elől hajlékunkat, aki nálunk keres oltalmat. Ez a valódi istentisztelet és
böjt: „hogy az
éhezőnek megszegd kenyeredet, és a szegény bujdosókat házadba bevigyed, ha
meztelent látsz, felruházzad” (Ézs.58:7)
A 84. Zsoltár is egy,
az Istenhez menekülő emberről szól, aki mindennél jobban vágyik az Örökkévaló templomába,
és aki az úton az Ő oltalmáért fohászkodik. „Kívánkozik,
sőt emésztődik lelkem az Úrnak tornácai után.” (3.vers) „Mert jobb egy nap a te
tornácaidban, hogysem ezer másutt; inkább akarnék az én Istenem házának
küszöbén ülni, hogysem lakni a gonosznak sátorában!” (11.vers)
A Szentírás hithősei mind
hasonlóan gondolkodtak; „vallást tevén
arról, hogy idegenek és vándorok a földön. Mert akik így szólnak,
nyilván jelentik, hogy hazát keresnek.”(Zsid.11:13-14)
Így, ma, amikor megemlékezünk a
menekültekről, jusson eszünkbe, hogy hívő emberként mi is idegenek és vándorok
vagyunk ezen a bűnnel fertőzött földön. Nincs itt maradandó városunk. „A mi
hazánk a mennyekben van, honnét a megtartó
Úr Jézus Krisztust is várjuk” (Fil.3:20).
Aki napunk és pajzsunk
vándorutunkon, aki világosságot és életet ad, aki megvéd az ellenségtől. Adjunk
hálát Őneki azért a sok jóért, mellyel nem nézve megérdemeljük-e vagy sem, megbecsüljük-e
vagy sem, nap, mint nap megajándékoz, és melyeket megoszthatunk egymással!
