Boldog ember
„Boldog
ember az, aki a kísértés idején kitart, mert miután kiállta a próbát, elnyeri
az élet koronáját, amelyet az Úr megígért az őt szeretőknek.” (Jakab levele
1:12)
A
kísértések, próbák közben a legkevésbé sem a boldogság jut először az eszünkbe.
A gyötrelem, harc, belső kín annál inkább uralja gondolatainkat. Valójában itt
sem arról van szó, hogy a kísértésben lévő ember lehet boldog, hanem az, aki
kiállta a próbát, mert csak így fogja elnyerni az örök életet.
Ha
az első kísértés hátterét nézzük, akkor úgy tűnik, hogy nem nagy dologról van
szó. Enni vagy nem enni a fáról? Maga a cselekmény nem nagy dolog, de ami
mögötte van, annál inkább. Számít-e az, hogy mit mond Isten? Az számít amit
Isten mond, vagy a Kísértő ill. a saját véleményünk a fontosabb.
A
kísértő nem csupán arra csábít, hogy szegjük meg Isten törvényeit, hanem olyan
gondolatokat is sugall, ami elbizonytalanít üdvösségünket illetően. Saját
hibáinkat felnagyítja, Isten kegyelmét elhomályosítja.
„Ádám,
a bűnbeesés előtt, az isteni törvények iránti engedelmesség által tökéletessé
vállhatott volna. Ámde ezt elmulasztotta és bűne által mi is elestünk;
természetünk megromlott és önmagunktól többé igazakká nem lehetünk. Mióta a bűn
alatt vagyunk, és a szentséget nélkülözzük, azóta nem vagyunk képesek a
törvénynek teljesen engedelmeskedni. Krisztus azonban segítségünkre jött.
Ugyanazon megpróbáltatások és kísértések között élt a földön, mint amelyek
mireánk is jönnek; de bűnt nem követett el. Meghalt érettünk és íme felajánlja,
hogy bűneinket elveszi, és igazságát, szépségét nekünk ajándékozza. Ha átadjuk
magunkat neki, és üdvözítőnkül fogadjuk el, életünk bármily bűnös volt is,
érdemeiért igaznak számít. Krisztus jelleme lép a miénk helyébe, és Isten kegyelmébe
fogad bennünket, mintha sohasem vétkeztünk volna.” (Ellen G. White: Jézushoz
vezető út; A tanítványság próbaköve)
