Jézus öröme
Jézus kiküldte
tanítványait, 72 főt, hogy a környező falvakban készítsék elő az Ő útját,
menjenek előtte, és tegyenek bizonyságot Róla. Hívják fel az emberek figyelmét
a megtérés fontosságára.
Elmentek. Aztán amikor
visszatértek missziós körútjukról, szinte egymás szavába vágva mondták el
tapasztalataikat. „Uram! Még az ördögök is engedtek nekünk a Te neved
által!” Boldogok voltak, hogy tehettek
valamit Urukért. Hogy részt vehettek munkájában. Lelkesen számoltak be az
eseményekről.
„Abban az órában Jézus
így ujjongott a Szentlélek által: Magasztallak Atyám, menny, és föld Ura, hogy
elrejtetted ezeket a bölcsek és értelmesek elől, és kijelentetted a
gyermekeknek. Igen Atyám, mert így volt kedves előtted.”
Jézus ujjongott. Velük
együtt örült. Nem azért, mert a bölcsek és értelmesek nem vettek részt a
munkában, hanem, mert az egyszerű, kedves gyermeki lelkületű tanítványok
tapasztalatokban részesülhettek.
De gyakran találkozunk
napjainkban is hasonló eseményekkel. Az egyszerű ember rácsodálkozik, hálás,
köszönetet mond, a tudálékos meg okokat keres. Mi van mögötte? Biztosan így
történt? Azért nézzük csak meg közelebbről is, hátha csalás van mögötte!
A „bölcsek” mindent
igyekeznek megmagyarázni, összefüggést keresni. Az egyszerű, „józan paraszti
ésszel” gondolkodók meg mernek örülni. Képesek elhinni, hogy Isten volt velük,
hogy Jézus áll a tapasztalatuk mögött, hogy Ő indította őket bizonyságtevésre,
és azért alakult úgy valami, mert Isten azt így látta jónak, és biztosak abban,
Isten mindent jobban tud. Sőt még a legrosszabbat is képes jóra fordítani.
A fenti esetben
boldogok voltak, hogy az ő szerény képességeikkel, amit Jézus jelenléte
gazdagon megáldott, mit tudtak elérni. Minden egyes meghallgatott
bizonyságtevésükért hálásak voltak. Jézus velük ujjongott!
Ő ismer téged is. Ismeri képességeidet. Együtt örül veled, amikor valakinek beszélsz hamarosan
visszaérkező kedves Megváltódról. Tedd hát boldoggá Őt – s szerezz ezzel magadnak
is örömöt!