Mutass utat!
„Mutasd meg nékem a te útadat, hogy
járhassak a te igazságodban, és teljes szívvel féljem nevedet.”
(86. Zsoltár 11. vers)
Mialatt az alábbi
sorokat olvasod, - mely Ellen G. White első látomása, az Isten Országa felé
vezető útról, a rajta járókról és a célról, a Megváltónkkal való találkozásról -
gondolkodj azon; Te hol tartasz ezen az úton? Látod még magad előtt a célt?
„Mialatt a családi oltárnál imádkoztunk, Isten
szent Lelke kiáradt reám és én elragadtattam messze, e sötét világ fölé.
Kerestem a földön maradt Jézust váró népet, de nem találtam. Egy hang szólott
hozzám: Tekints ismét abba az irányba, de nézz egy kissé feljebb!
Ismét arrafelé
tekintettem és most egy keskeny, egyenes ösvényt pillantottam meg, amely
magasan a világ felett emelkedett. Ezen zarándokoltak a Jézust várók a szent
város felé, amely az ösvény túlsó végén volt.
Mögöttük, az út
kezdetén fényes világosság volt látható, amely az angyal kijelentése szerint
"az éjféli kiáltás" volt. Ez a világosság beragyogta az egész ösvényt
és szövétnekül szolgált, hogy útközben meg ne botoljanak. Jézus maga haladt
népe élén és vezette őket, s mindaddig, míg szemeiket Ráirányították,
biztonságban voltak.
Egyesek csakhamar
elcsüggedtek. Ezek azt mondták, hogy a város nagyon messze van, pedig ők azt
hitték, hogy sokkal hamarabb odaérnek. Jézus oly módon bátorította őket, hogy
jobbját felemelte s belőle fényesség áradt a Jézust váró hívőkre. Erre
mindnyájan így kiáltottak: Hallelúja!
Voltak azonban
olyanok is, akik könnyelműen megvetették ezt a világosságot, és azt mondták,
hogy nem Isten vezette ki őket ily messzire. Ezek mögött kialudt a világosság s
lábaik sötétségben botorkáltak; megtántorodtak, elveszítették Jézust szemeik
elöl, s alázuhantak az ösvényről az alattuk elterülő sötét gonosz világba.
Csakhamar hallottuk
Istennek szavát, hatalmas vizek zúgásához hasonlóan, amely közölte velünk
Krisztus eljövetelét… Mindnyájan így kiáltottuk fel: "Oh, ki állhat meg az
Úr előtt? Szennytelen-e ruhám?" Az angyalok abbahagyták éneküket s egy
ideig a legfélelmetesebb csend uralkodott, midőn Jézus felkiáltott: "Akiknek
szívük és kezük tiszta, megállhatnak: kegyelmem elégséges számotokra."
Arcunk sugározott a boldogságtól s szívünket teljesen betöltötte az öröm…
Angyalok vettek körül
bennünket, mikor az üvegtengeren át a város kapuja felé indultunk. Jézus most
felemelte hatalmas, dicsőséges karját, megragadta a gyöngykaput, kitárta azt
ragyogó sarkain s így szólt: Ti megmostátok ruhátokat az én véremben, ti
szilárdan megálltatok az én igazságomban, most lépjetek be.” (E.G.White –
Tapasztalatok és látomások)
Uram! Köszönöm, hogy megkerestél.
Köszönöm, hogy megmutattad az országodba vezető keskeny utat. És köszönöm, hogy
legyen akármilyen akadály, akármennyi kanyar, Te végigvezetsz a célig.
