Vidámság, szomorúság
"A vidám szív a legjobb orvosság, a bánatos lélek pedig a csontokat is kiszárítja.” Példabeszédek könyve 17:22
Képzeld el a következő szituációt:
Komoly egészségügyi problémában szenvedsz, és mihamarabb felkeresed a körzeti orvosodat, hogy enyhítsen a bajodon. Megszoktad, hogy akárhányszor hasonló okból térsz be hozzá, egy-két vizsgálat, néhány recept, és a probléma megoldódik. Ez alkalommal viszont mást ajánl. Miután felsoroltad, hogy hol fáj, mi ég, és mi nem működik megfelelően, ő csak annyit válaszol:
Mosolyogjon többet!
Sorolhatnánk a bugyuta — vagy bizonyos esetekben inkább annak tűnő — orvosi tanácsokat, egyiket a másik után napestig, kezdve onnan, hogy “minden nap egy alma…” egészen az akupunktúráig és a homeopátiás szerekig, de ez mindegyiken túlmegy. Mi köze van a mosolygásnak az egészséghez?
A Biblia tanácsa szerint igenis sok.
Salamon, a Földön valaha élt legbölcsebb személy azt mondja: a vidám szív a legjobb orvosság. De nem csak ő mondja ezt. Egy gyors Google-keresés is rengeteg (magyar nyelven is elérhető) cikket közöl arról, hogy a tudósok milyen eredményeket találtak kutatásaik során azzal kapcsolatban, hogy mennyire egészséges a mosoly (például itt, vagy itt). Megerősíti az immunrendszerünket, lenyugtatja a szervezetünket. Megint másik cikkben arról számolnak be, hogy rákbetegek sokkal eredményesebben küzdötték le betegségüket akkor, ha elkeseredés helyett vidáman, sokat mosolyogva tűrték a nehézségeket. (forrás) Nem véletlenül léteznek Magyarországon is úgynevezett “bohócdoktorok" (Piros Orr, Magyar Bohócok a Betegekért Alapítvány, Mosolykommandó Alapítvány). Ők segítenek a kórházban lévő gyerekek arcára mosolyt csalni.
Ezzel szemben viszont egyértelműen látható, hogy az az ember, aki lemond a saját életéről, aki a kilátástalanságban küszködik, és elengedte a remény utolsó sugarát is, annak a gyógyulása is valószínűtlenebb, lassabb, nehézkesebb. Az öröm, a vidámság gyógyír, az elkeseredettség pedig méreg. Logikus dolog, nem?
Isten nem véletlenül teremtett meg bennünket olyannak, amilyenek vagyunk: társasági lényeknek, akiknek folyton szüksége van egymásra. Különösen akkor, amikor nehézség, betegség ér bennünket. Ilyenkor, ha ott van valaki mellettünk, aki felvidít, reményt ad a számunkra, mosolyt csal az arcunkra, az lelkileg — és minden jel arra mutat, hogy fizikailag is a javunkat szolgálja.
Így hát ha legközelebb valaki beteg a közeledben, segíts neki a világ naposabb oldalát látni, ha pedig te magad vagy beteg, fogadd meg a képzeletbeli háziorvosod bölcs tanácsát:
Mosolyogj többet!
