A szabadulás forrása
"Örvendezve fogtok vizet meríteni a szabadulás forrásából."
Ézsaiás 12,3
Éjjel a
templom és udvara fényben ragyogott. A zene, a lengő pálmaágak, a boldog hozsannák,
a nép nagy felvonulása, fölöttük a függő lámpákból sugárzó fény, a papok
öltözete és a szertartások magasztossága olyan képet alakítottak ki, amely nagy
hatással volt a szemlélőre. Az ünnep legmeghatóbb szertartása - ami a
legnagyobb örvendezést váltotta ki - a visszaemlékezés volt a pusztai vándorlás
egyik eseményére.
Hajnalhasadáskor
felharsant a papok ezüst kürtjének hosszú, átható hangja. A válaszoló kürtök, s
a lombsátrakban lakozó emberek üdvrivalgása visszhangzott hegyen-völgyön -
köszöntötték az ünnepnapot. Azután a pap merített egy korsó vizet a Kidron
patakjának folyóvizéből, magasra emelte, s a kürtök zengésének közepette
felvitte a templom széles lépcsőin, lassú, kimért léptekkel követte a zene
ritmusát, s közben énekelt: "Ott álltak a mi lábaink a te kapuidban, ó
Jeruzsálem!" (Zsolt 122:2)
A korsót a papok udvarának közepén
levő oltárhoz vitte. Két ezüst medence volt itt, mindegyiknél egy pap állt. Az
egyikbe beleöntötte a korsó vizet, a másikba a korsó bort. Mindkét medence
tartalma egy csövön át a Kidronba, onnan a Holt-tengerbe jutott. A szentelt víz
bemutatása jelképezte a kútfőt, mely Isten parancsára fakadt a sziklából, hogy
oltsa Izrael gyermekeinek szomját. Ekkor felcsendült az ünnepi ének:
"Erősségem és énekem az Úr, az Úr, [...] s örömmel merítetek vizet a
szabadulás forrásából." (Ésa 12:2-3).
Krisztus
forrást fakaszt a bűnös, szenvedő világ számára s hallatszik az isteni
könyörület hangja: „Aki szomjúhozik, jöjjön hozzám és igyék”. Ingyen kaphattok
az élet vizéből. Aki hallja hívjon: Jöjj el. Aki szomjúhozik jöjjön el. Minden
ember, nők és férfiak hangoztassák ezt az üzenetet. Akkor majd eljut a föld
puszta helyeire. Akkor majd beteljesedik az Írás: „S örömmel merítetek vizet a
szabadulás forrásából.” (És 41,18; 43,19-20; 12,3)
E. G. White: Jézus élete, A sátoros ünnepen
