Szájzár

Csupa ismeretlen fogalom jutott ma reggel eszembe. Ilyenek; pletyka, háta mögött rábeszélni, rossz hírét kelteni, leszólni, megszégyeníteni, elárulni, kibeszélni a titkát. Nem írom le az összest, mert betelik az oldal. Mind, mind abszolút ismeretlen fogalom, igaz? Elhagyva a tréfát, bizony nincs egyetlen olyan szervünk sem, amivel annyi bajt tudnánk okozni, mint a szánkkal. Mert, mondjuk, ha gyermekkorodban ráütöttek a fenekedre, annak fájdalma hamarosan enyhült, elmúlt. De ha a barátnőd kibeszélte a titkodat, vagy kigúnyoltak a hátad mögött, az egy életre beléd ivódott.
Nem véletlen, hogy Dávid ezt kérte az Úrtól: 
„Uram! Tégy zárat a számra, őrizd ajkam nyílását! Ne engedd szívemet rosszra hajolni, hogy ne cselekedjem istentelenül a gonosztevőkkel együtt, és ne egyem kedvelt ételükből!” 
Zsoltárok 141:3-4. 
Jó magyar kifejezéseink is vannak erre: Egy tálból cseresznyézni, egy követ fújni velük.
Dávid a saját bőrén tapasztalta, milyen az, amikor cserben hagyják, valótlan dolgokat mondanak felőle. Rettegve félt attól, nehogy ő is ilyenné váljon.
És te? Hogyan állsz ezzel? Nem kéne neked is gyakrabban kérned az Urat; Kérlek, tégy zárat a számra! Annyi fölösleges dolgot mondok! Olyan sokszor elmondom, már mindenki unja. Képes vagyok újból és újból előhozni azt a sérelmet. Már mindenki tudja a történetem befejezését, mert annyiszor elmondtam.
Uram, védj meg attól, hogy egy tálból cseresznyézzek a rosszindulatú, pletykás emberekkel. Védj meg attól, hogy élvezzem hallgatni a szaftos pletykákat, és amikor továbbadom azokat, csak egy nagyon picit teszek hozzá. Ne engedd, hogy jól érezzem magamat a te ellenségeid között. Akik káromolják nevedet.
És végül Uram, védj meg attól, hogy a saját hangom legyen a legkedvesebb zene füleimnek! Hogy mindig, mindenhez legyen hozzáfűznivalóm, hogy mindig én mondjam ki az utolsó szót, hogy mindig nekem legyen igazam, hogy mindig én mondjam meg a tutit!
Uram, tégy zárat a számra! Taníts meg hallgatni. De sok baj elkerülhető lenne, ha ezt az egyszerű szabályt végre megtanulnánk!
Végül, álljon itt egy elgondolkodtató vers:

Légy csendes
Légy csendes reggel, és csendes este!
Csendes a munka zajában
Az élet hullámai közt.
Az ellenség pergőtűzében
Csendes ha szidnak, és ha dicsérnek.
Csendes, ha az ellenség dühöng körülötted..
Csendes, ha mindenki elhagy, akit szerettél
Csendes, mindig csendes.
És ha fáj a szíved, ha úgy érzed,
hogy összeroskadsz – légy csendes!
De ha igazságtalanul bántanak?
Rágalmaznak, vagy meghurcolnak?
Akkor is légy csendes.
Csendes – mindig csendes.
És mindig csendesebb!