Az Úr szava
„Az Úr szava zeng a vizek fölött, a
dicsőség Istene mennydörög, az Úr ott van a nagy vizek felett.
Az Úr szava erős; az Úr szava fenséges.”
(29.
Zsoltár 3-4. vers)
„Adjatok az Úrnak, ti
fejedelmeknek fiai, adjatok az Úrnak tiszteletet és dicséretet!”- így kezdi
Dávid ezt a zsoltárt, majd a kivonulás, a pusztai vándorlás, az özönvíz képeit
hozza elő, felvillantva a természetben megmutatkozó, és az a felett álló
Örökkévaló Isten végtelen hatalmát és erejét.
„Az Úr szava cédrusokat tördel”
(5.vers) „Az Úr szava tűzlángokat szór.” (7.vers) „Az Úr szava megrengeti a
pusztát” (8.vers) „Az Úr szava megborjaztatja a nőstény szarvasokat, lehántja
az erdőket” (9.vers)
S ahogy máshol olvashatjuk; az Úr
szavára állt elő a föld és minden teremtmény. „Mert ő szólt és meglett, ő
parancsolt és előállott.” (Zsolt.33:9). Majd a Teremtő szava hangzott fel a
bűnbeesés után is: „Hol vagy Ádám?” (1Móz.3:9). Vagy, amikor Káint kérlelte: „A
bűn az ajtó előtt leselkedik, és reád van vágyódása; de te uralkodjál rajta!”
(1Móz.4:7)
S „volt az Úr szava” - olvassuk - Noéhoz,
Ábrahámhoz, Jákobhoz, Mózeshez, a prófétákhoz, és „Minekutána az Isten sok
rendben és sokféleképpen szólott hajdan az atyáknak a próféták által, ez utolsó
időkben szólott nékünk Fia által.” (Zsid.1:1)
Aki, mikor elkezdte szolgálatát, úgy
beszélt, úgy tanított, mint akinek hatalma van (Máté 7:29). Aki, mikor csak egy
szót szólt és meggyógyult a százados szolgája (Máté 8:8). Aki, mikor azt
mondta; „Lázár, jöjj ki!” (Ján.11:43), a négy napja halott kijött a sírból.
És ez az isteni szó, az Ő Igéje,
mely „élő és ható, és élesebb minden kétélű fegyvernél, és elhat a szívnek és
léleknek, az ízeknek és a velőknek megoszlásáig, és megítéli a gondolatokat és
a szívnek indulatait.” (Zsid.4:12)
Ez a szó ma hozzád szól, téged
szólít; „szeressed az Urat, a te Istenedet, és hallgass az ő szavára, és
ragaszkodjál hozzá; mert ő a te életed és a te életednek hosszúsága.”
(5Móz.30:20)
