Még több IRMA?
„Akkor Dárius király ezt írta a birodalmában lakó különböző nyelvű
népeknek és nemzeteknek: Békességetek növekedjék!”
Dániel próféta könyve 6. fejezet 26. verse
Békességeteket növekedjék! Nagyon szép kifejezés! Nem először fordul elő
ebben a könyvben (Dán. 3,31), és egyáltalán nem jelentéktelen üzenettel bír. Lehetséges-e
ilyet kívánni valakinek, aki olyan területen él, ahol Irma tombol, pusztít öl?!
Az emberek Isten nevét kiáltozzák félelmükben, meg sem gondolják, milyen erő
rejlik a szavaikban. A vihar után nem is tudnak mondani egyebet a szemtanúk. „Hálás
vagyok, hogy élek.” Nem számít mi veszett oda, csak az hogy életben maradtak.
Az újrakezdés kezdő szavai, vagy inkább jelmondata lehetne ez: „Békességetek
növekedjék!”
Jézus Krisztus kijelenti:
„Lesznek jelek a napban, holdban és a csillagokban, és a földön pogányok
szorongása” (Lk 21:25; Mt 24:29; Mk 13:24-26; Jel 6:12-17). Akik figyelemmel
követik eljövetelének hírnökeit, tudni fogják, „hogy közel van, az ajtó előtt”
(Mt 24:33). Az emberek szíve elhal a földre zúduló események félelmétől.
De akik hisznek Istenben, meghallják hangját a viharban: „Én vagyok, ne
féljetek!”
A vihar közeledik, és nekünk
készen kell állnunk annak tombolására az Istentől nyert bűnbocsánat és a Jézus
Krisztusban való hit által. Az Úr felkel, hogy rettenetesen megrázza a földet.
Mindenfelé csapásokat látni. Hajók ezrei, sőt egész flották süllyednek a tenger
mélyére, és milliók esnek áldozatul. Váratlan tüzek törnek ki, és semmilyen
emberi igyekezet nem tudja azokat eloltani. Dühöngő lángokban tűnnek el a föld
palotái. A vasúti szerencsétlenségek egyre gyakoribbá válnak. Zűrzavar,
karambolok sorozata és hirtelen halál uralkodik a főbb útvonalakon. A vég
közel, a próbaidő lejár. Ó, keressük az Urat, amíg megtalálható, hívjuk őt
segítségül, amíg közel van! (Ézs 55:6)
Eljött az idő,
amikor egyik pillanatban még nyugodt világban élhetünk, a másikban pedig ez a
bolygó esetleg megmozdul a lábunk alatt. Akkor rendül meg a föld, amikor ezt a
legkevésbé várjuk. A tüzek, az
árvizek, a földrengések, a nagy mélység dühöngései, a tengeri és szárazföldi
szerencsétlenségek mind arra figyelmeztetnek, hogy Isten Lelke nem küzd örökké
az emberrel
Mielőtt az Emberfia
megjelenik az ég felhőiben, a természetben minden felborul. Az ég villámai a
föld tüzével egyesülve lángra lobbantják, mint kemencéket, a hegyeket, amelyek
hatalmas lávafolyamokat ontanak a falvakra és városokra. A rejtett erőktől
felfakadó megolvadt sziklatömbök a tengerbe zuhannak, ami a vizet forrásba
hozva köveket és földet röpít szerteszét. Hatalmas földrengések lesznek, és az
emberéletben nagy pusztítást okoznak.
Imádkozzunk azokért, akik a
pusztítás közvetlen közelében voltak és vannak!
