Istent keresni
„Bizony így
szól az Úr az Izráel házához: Engem keressetek, és éltek!”
(Ámos
könyve 5. fejezet 4. vers)
II. Jeroboám 41 éves uralkodása (ie.793-752) alatt az északi
királyság, mind gazdaságilag, mind politikailag virágkorát élte. Izrael a sikeres
hadjáratai révén, visszafoglalta a Jordánon túli területeket, még Damaszkuszt
is leigázta, az ország mérete – leszámítva Júdeát – megegyezett a salamoni birodalom
méretével.
Nem véletlen, hogy az emberek úgy tekintettek erre, mint Isten
áldására, miközben egy korrupt, luxusimádó vezető réteg tartotta kezében a
hatalmat, mely elnézte az erkölcsi és szociális visszaéléseket, a szegények,
özvegyek és árvák kizsákmányolását. Ugyanakkor, Bétel, Dán és Gilgál fényűző szentélyeiben
Baált és más kánaánita isteneket imádtak.
Ekkor küldte hozzájuk az Örökkévaló a Tékoa pusztájában nyájat legeltető pásztort, Ámósz prófétát, hogy nyíltan
tárja fel ezeket a bűnöket, hogy hirdesse, Isten nem tűri tovább a
romlottságot, és hogy rázza fel Izraelt a külsőségessé vált hamis vallás nyújtotta elbizakodottságból.
Felszólította őket, hogy életük problémáival forduljanak
Teremtőjükhöz és „És ne keressétek Béth-Elt;
Gilgálba se menjetek; Beér-Sebába se menjetek át. Mert Gilgál fogságba megy.
Béth-El pedig semmivé lesz.” (5. vers) De felhívása, ahogy a történelemből
látjuk, sajnos eredménytelen volt.
S ami még sajnálatosabb, hogy világunk
állapota még válságosabb, mint Ámosz idején. Hiszen, viszonylagos békében,
biztonságban és jólétben élünk. Esetleg, ha baj van, legfeljebb imádkozgatunk,
többet adakozunk, szorgalmasabban járunk templomba.
S nem vesszük észre, hogy zarándokolhatunk
bárhova, fizethetünk bármilyen wellnessért, betanulhatunk ezer lazító
gyakorlatot, igazi lelki békét és nyugalmat csak a szívünk, a gondolkodásunk
megváltozásával nyerhetünk.
Ezért a hiábavalóságok hajszolása
helyett, fogadjuk meg végre a próféta hozzánk szóló felhívását és keressük
Istent, aki így szól: „Jöjjetek én hozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és
megterheltettetek, és én megnyugosztlak titeket.”(Máté 11:28)
