A háromlábú szék története

Ott állt a sarokban, és azon morfondírozott, hogy azért mégiscsak ő a legszerencsésebb a világon. Gyönyörűen megmunkált lábai, kényelmes ülőkéje van, és csak sorolta, sorolta, mi mindenre képes így, a három lábával. „Fel tudnak rám állni, és aztán bármit elérhetnek. De le is ülhetnek kényelmes hátamra”. 
Csak egy dologról feledkezett el rendszerint. Mégpedig arról, hogy a harmadik lába, az nem is az övé. A gazda ajándékozta neki, mert látta, milyen bicebóca anélkül. Semmire nem volt képes azelőtt. Most meg olyan kis pökhendi lett, minden elismerést, dicséretet besöpör és magának tulajdonít. El is felejtette már, hogy magában mennyire szerencsétlen és esendő volt. 
Persze, azért valahol nagyon mélyen tudja ő, hogy nem őt illeti a dicséret, de amikor az olyan nagyon jól esik. Még meg is magyarázza magának, fontos az elismerés, mert hát, ugyebár kell egy kis biztatás a további szolgálathoz. Azért néha le is süti a szemét és nagyon halkan, alig hallhatóan kimondja, hogy ’a gazdámé a dicsőség’! De ezt olyan halkan mondja, hogy szinte senki nem hallja.
Ha most itt lenne Nátán próféta (tudod, az, aki előadta azt a kis történetet Dávidnak) – neked is azt mondaná, ’Te vagy ez az ember, ez a háromlábú szék!’ Neked ajándékozta Jézus az ő életét. Szeretett, mikor még bűneidben éltél. Megajándékozott erejével. Erőt adott javaid megszerzéséhez, házad felépítéséhez. Egészséggel ajándékozott meg. Barátokat adott neked. Te meg kihúzod magadat, és bezsebeled az elismerést azért, amit az Úr tesz érted, benned és általad?
Ma reggel ezt olvastam a Zsoltárok könyvében:

 „Nemzeteket űztél ki saját kezeddel, őket pedig helyükbe ültetted. Népeket törtél össze, őket pedig kiterjesztetted. Mert nem fegyverükkel szereztek földet, és nem az ő karjuk segített nekik, hanem a te jobbod, a te karod, és a te arcod világossága, mert kedvelted őket.” 
Zsoltárok könyve 44. rész 3-4. vers.

Vedd észre, hogy magadban tehetetlen vagy. Ereje nélkül semmit nem tudsz elérni. Minden tőle jön. Vedd észre, hogy a háromlábú székhez hasonlóan mire vagy képes önmagadban. Adj hálát neki, hogy éppen téged választott ki, és szeretne rajtad keresztül áldás lenni a környezetedben. Adj hálát az ő mérhetetlen nagy szeretetéért!

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Hívd meg a lelkészed egy sörre!

Világosság a sötétségben

Gyakorlati teológia