Tanulság
„Mert amit
korábban megírtak, a mi tanításunkra írták meg, hogy az Írásokból türelmet és
vigasztalást merítve reménykedjünk.”
Pál levele a rómaiakhoz 15. fejezet
4. vers
Mostanában sokszor emlegetem nagymamámat,
igazán bölcs asszony volt hiányzik. Szegény két éven át tartó tehetetlenség után pihent
meg, abban a reményben, hogy Jézus Krisztus visszajövetelekor őt is
feltámasztja majd, az igazakkal együtt. Én is ebben a tudatban élem a
mindennapjaimat, szeretném újra látni.
Miután értelmet nyertem és beszélgettem a
mamával, sokszor elmondta, hogy ő azért imádkozik, hogy az Úr ne engedje meg
számára, hogy mások gondozására szoruljon. Az Úr máshogy látta jónak... Türelmet
tanulni. Azt gondolod, kedves reggeli gondolatokat olvasó barátom, hogy az csak
úgy van? Ha felmegy a pumpa, el lehet annyival intézni, hogy: „ilyen vagyok,
fogadjatok el ilyennek!”? „Nem a megpróbáltatásoktól mentesen, hanem azok
kellős közepében fejlődik ki a keresztény jellem. Krisztus követőjét az
ellentmondás és az ellenállás csak annál nagyobb éberségre, annál komolyabb
imára készteti. Erős kísértés, ha Isten kegyelme által kitartunk és elviseljük
- türelmet, éberséget, állhatatosságot, mélységes, maradandó bizalmat
eredményez. A keresztény hit diadala az, hogy képesíti követőit: szenvedni és
egyszersmind erősnek maradni; megalázkodni, de éppen alázatosság által győzni.”
(EGW. AT 323. old)
Türelmet és vigasztalást az Isten szavában
találjuk meg. Még a legkellemetlenebb élethelyzetet is el lehet viselni, akkor,
ha kitartóan kérjük, hogy az Úr tanítson nekünk türelmet, és az ő szavában
találjuk meg a vígasztalunkat is.
