Betegségeinket viselte
„Pedig
betegséginket ő viselte, és fájdalmainkat hordozá, és mi azt hittük, hogy
ostoroztatik, verettetik és kínoztatik Istentől!”
(Ézsaiás könyve 53. fejezet 4-5. vers)
Sokan
vitatkoznak azon, hogy Jézus mennyiben azonosult velünk bűnös földi emberekkel,
s vajon tényleg átélte-e a kísértés minden válfaját. Mert ha nem – állítják némelyek
– akkor mi módon tud teljesen együtt érezni velünk!
Egy
biztos, bár ’betegségeinket viselte’, mégsem olvasunk arról, hogy valaha is
beteg lett volna. Megváltónk nem küzdött a rákkal, leukémiával,
cukorbetegséggel, törött csontja sem volt, nem volt menstruációs fájdalma, szuvas
foga, és biztos, hogy mentális zavarai sem voltak.
De
akkor, hogyan értsük, hogy ’fájdalmainkat hordozá’, vagy hogy ’az Ő sebei által
gyógyultunk meg’?
A
valódi megértéshez elengedhetetlen, hogy a megváltás valódi célját szemléljük,
ami nem egyenlő a jelenben oly kívánatosnak tűnő fizikai, vagy lelki
gyógyulással. Mert akármilyen és akármennyi súlyos betegségből is gyógyít meg
Isten, amíg nem zárul le a bűn történelme, 90-100 év és jön a koporsó.
Így,
minden fájdalom és betegség nem más, mint a bűn tünete. Amikor ’megsebesítetett
bűneinkért’ az ő sebe mindennél mélyebb seb, a ’kárhozat sebe’ volt. Mert Jézus
nem tüneti, vagy időleges kezelést akar adni, hanem teljes megújulást. Ő az elvesztett
édeni állapotot fogja visszaállítani, ahol örökre Vele leszünk.
S
ha beteg vagy, ha fájdalom gyötör, ha gondok marcangolnak, mondjuk el az
apostollal együtt:
„nem
csüggedünk; sőt ha a mi külső emberünk megromol is, a belső mindazáltal
napról-napra újul. Mert a mi pillanatnyi könnyű szenvedésünk igen-igen nagy
örök dicsőséget szerez nékünk; Mivelhogy nem a láthatókra nézünk, hanem a
láthatatlanokra; mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig
örökkévalók.” (2Kor.4:16-18)
