Keresztyénség 100%-os gyümölcslével
"Én
vagyok az igazi szőlőtő, és az én Atyám a szőlősgazda. Azt a szőlővesszőt,
amely nem terem gyümölcsöt énbennem, lemetszi, és amely gyümölcsöt terem, azt
megtisztítja, hogy még több gyümölcsöt teremjen. Ti már tiszták vagytok az ige
által, amelyet szóltam nektek. Maradjatok énbennem, és én tibennetek. Ahogyan a
szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától, ha nem marad a szőlőtőn, úgy ti
sem, ha nem maradtok énbennem. Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: aki
énbennem marad, és én őbenne, az terem sok gyümölcsöt, mert nélkülem semmit sem
tudtok cselekedni."
János evangéliuma 15:1-5
Bizonyára sokan
ismerik Louis de Funès
Szárnyát vagy combját? című filmjét (1976), ahol a komikus egy éttermi
kritikust alakít, aki csukott szemmel is meg tudja állapítani, nem csak azt,
hogy éppen milyen ételt kóstolt meg, hanem, hogy az milyen összetevőkből áll. Nos,
én valószínűleg nem válnék be ilyen kóstolónak, mert nem tudok túl
részletgazdagon különbséget tenni az ízárnyalatok között, mindemellett amire
mégis igen kényes vagyok, az a gyümölcslevek kérdése.
Volt olyan időszaka
az életemnek, amikor minden reggel 100%-os gyümölcslevet öntöttem a müzlimre.
Mióta megházasodtam, fölvilágosítottak, hogy létezik másféle reggeli is, de azért
egy-egy óvatlan pillanatban még most is ezt készítem el a családnak. Ha
gyümölcsléről van szó – akár inni szeretnék, akár a müzlimet föláztatni –,
akkor az számomra csak 100%-os lehet. A 12%-os, vagy ehhez hasonló
gyümölcsitalok számomra olyanok, mintha műanyagot innék. A hozzáadott cukor
émelyítővé teszi ezeket, a természetazonos aromák és színezékek egyáltalán nem
kölcsönöznek természetes ízhatást, végül pedig a tartósítószerek – bennem legalább
is – a mumifikáció asszociációját váltják ki. Ha vendégségben vagyunk,
feleségem néha oldalba is szokott bökni, hogy ne tanulmányozzam már olyan
feltűnően a gyümölcslé dobozán az összetétet, egyszerűen igyam meg.
Épp így van ez a keresztyénséggel is. Vannak
12%-os hívők, akik telenyomják vallásos életüket keresztyénazonos aromával és
színezékkel, arcukról sugárzik az édes cukor nyájas mosolya, és hogy mindezt huzamos
ideig fönntartsák, ódzkodnak minden változástól, ami a saját, vagy a
gyülekezeti életüket illeti. Keresztyénségünk forrásául ne csak 12%-ban
használjuk azt a gyümölcsöt, ami az „igaz szőlőtőn” termett, hanem egész
életünk – a hétköznapi döntésektől kezdve egészen a magas teológiai
gondolatokig – Krisztusban gyökerezzen! Ha ugyanis nem a Megváltót tesszük
életünk középpontjába, akkor vallásunk kiüresedik, amit mások messziről meg
fognak érezni. Ha azonban „Krisztusban maradunk”, úgymond 100%-osan, akkor
olyan gyümölcslevet iszunk, illetve kínálunk másoknak, ami hathatósan
csillapítja a lelki szomjat, föltölti a spirituális vitaminkészletet, és
ráadásul finom is. Ma is az „igaz szőlőtőn” termett gyümölcs levéből igyunk, és
így induljunk neki a napnak!