A bogaras lelkész
"Az
egészséges beszéd példájának tekintsd, amit éntőlem hallottál, a Krisztus
Jézusban való hitben és szeretetben."
Pál második levele Timóteusnak 1:13
Egyszer az utcán
összefut két ismerős.
– Hallottam, új
lelkészt kaptatok közösségetek – mondja az egyik.
– Igen, így van.
– No és, milyenek
az első benyomások?
– Kedves, aranyos –
mondja bizonytalanul a másik –, csakhogy…
– Csakhogy…? –
húzza fel a szemöldökét az ismerős. – Hát mi baj van vele?
– Meg kell mondanom
őszintén, egy kicsit bogaras szegény.
– Bogaras? –
csodálkozik a másik. – Hát milyen bogara van neki?
– Az, hogy mindig
Jézusról beszél.
Ebben a pillanatban
tűnik föl a sarkon a lelkész.
– Itt is van, be is
tudlak mutatni neki – mondja mosolyogva a gyülekezeti tag.
A barátságos kézrázás
után a kívülálló rögtön a lelkésznek szegezi:
– Hallom, maga
kicsit bogaras.
– Bogaras? –
lepődik meg a lelkész. – Milyen értelemben?
– A gyülekezeti
híve mondta – mutat mentegetőzve az ismerős –, hogy folyton csak Jézusról beszél.
– De hát ember –
mondja kissé bosszúsan a lelkész –, ez nem bogarasság! Az életünk legfontosabb dolga,
hogy ismerjük-e Jézust. Hiszen ő nem csak egy tanító volt, hanem a világ
megváltója. Sőt, az én megváltóm, aki meghalt a bűneimért, hogy nekem örök
életem lehessen.
– Látod? – fordul oda
a hívő az ismerőséhez. – Már megint kezdi…
Valami ilyesmi
lehetett Pállal is. Hiszen a korinthusi gyülekezetnek egy alkalommal ezt írja: „Elhatároztam,
hogy minden mást félretéve csakis Jézus Krisztusról fogok nektek beszélni, és
róla is úgy, mint aki meghalt a kereszten” (1Korinthus 2:2, EF). Habár ez a
magatartás bogarasnak tűnhet egy kívülálló számára, Pál úgy utal erre, mint „az
egészséges beszéd példája”.
