Tökéletes teremtés



És látá Isten, hogy minden, amit teremtett vala, íme igen jó. És lőn este és lőn reggel, hatodik nap.
(Mózes első könyve 1. fejezet 31. vers)

Korlátolt bűnös agyunkkal alig tudunk valamicskét megérteni abból a csodából, ahogy a földi élet kikerült Alkotónk kezéből. A teremtés minden egyes napjának végén refrénszerűen hangzik fel: „látta Isten, hogy jó”, majd legvégül, a hatodik nap; „minden igen jó.”

Ezzel szemben, ha visszanézel ennek a hétnek napjaira, vajon te hogyan értékelnéd azt, amit és ahogy szóltál, vagy tettél? Ki mernéd jelenteni: íme, minden igen jó!”? Mert én nem.

Bizony, a legjobb szándék ellenére is hibázunk, elrontunk dolgokat, aztán csak szabadkozunk; „ez a sütemény most nem úgy sikerült…”. No meg, ha látszólag tényleg jól megcsináltunk valamit, arra is azt mondjuk; „jól működik, de x óra használat után hozza vissza átnézni, szervízelni.”

Ezért olyan elképzelhetetlen, milyen is lehet az Éden kertjének tökéletes harmóniája. Ahol „halál nem lesz többé; sem gyász, sem kiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak.” (Jel.21:4)

Milyen lesz majd vekker helyett Jézus hangjára ébredni reggel... Gyönyörű pázsiton odalépdelni és szakítani az élet fájáról... S mikor az élet vizének folyójában megpillantod magad, mennyivel más lesz az a kép, mint amit ma a tükörben láttál!   

Milyen jó lesz úgy tanulni, hogy nem felejted el soha, és úgy dolgozni, hogy nem kell állandóan az elmúlással küzdve javítgatni, renoválni, amit csinálsz, és persze bármit teszel, az nem lesz fárasztó, unalmas, hiábavaló…

A teremtés összefoglalása: „íme minden igen jó!”, azt üzeni ma, hogy, Isten soha nem ejt hibát. Az Ő kezei közül csak jó dolgok kerülnek ki. S amit elrontottunk, azt helyreállítja, és örökre tökéletessé teszi.

És ezt a helyreállítást, az újjáteremtést ma szeretné benned elkezdeni, folytatni, „ha valaki Krisztusban van, új teremtés az; a régiek elmúltak, ímé, újjá lett minden” (2Kor.5:17)

Krisztus által újjáteremtett emberként ma törekedj arra, hogy minden szó, minden tett, a legapróbb gesztusod, az arcod rezdülése is olyan legyen, hogy mikor visszanézel a nap végén, azt mondhasd; „Uram a te segítségeddel „íme minden igen jó!”

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Hívd meg a lelkészed egy sörre!

Világosság a sötétségben

Gyakorlati teológia