Ne szégyelld!
„Ne szégyelld hát a mi Urunk
bizonyságtételét, se engem az ő foglyát; hanem együtt szenvedj az evangéliumért
Istennek hatalma szerint.”
(Timótheushoz írt
második levél 1. fejezet 8.vers)
Néhány
évvel ezelőtt az egyik gyülekezeti taggal sürgős elintéznivalónk akadt. Ám
mivel nagyon elfoglalt volt, mondta szaladjak be a munkahelyére és
ebédszünetben megbeszéljük, amit kell.
Ahogy
odaértem, az irodában munkatársa fogadott, megemlítve, hogy akit keresek annak ki
kellett szaladnia valamiért, de mindjárt itt lesz, és addig üljek le. Kis idő
múlva megkérdezte, hogy amúgy milyen ügyben keresem a kollégáját.
Mondtam,
hogy a lelkipásztora vagyok és egy gyülekezeti dolog miatt keresem. Erre
elkerekedett szemmel csak annyit mondott: „Nem is tudtam, hogy a XY vallásos!”.
Ezen
aztán én gondoltam el; milyen hitélete, magaviselete, munkamorálja lehet annak,
akiről nemhogy azt nem tudja a közvetlen munkatársa, akivel több éve együtt
dolgozik, hogy adventista, hanem még vallásosnak sem tűnik!
Persze,
én sem azt mondom, hogy úton-útfélen állandóan vallásos meggyőződésünket hangoztassuk,
vagy olyanok legyünk, mint a farizeusok „akik a gyülekezetekben és az utcák
szegeletein fenállva szeretnek imádkozni, hogy lássák őket az emberek” (Máté
6:5), viszont Jézushoz tartozásunknak meg kéne látszani rajtunk…
Így,
ma reggel imádkozz azért, hogy szavaiddal, tetteiddel, mozdulataiddal bátran
hirdesd, hogy szívedben Isten szeretete él.
