Jákób fogadalma
„Ekkor fogadást tett Jákób és ezt mondta: Ha Isten velem
lesz és megőriz engem ezen az úton, amelyen most járok, és ha ad nekem
kenyeret, hogy ehessek, és ruhát, hogy legyen mibe öltöznöm, és ha békességgel
térek vissza atyám házához, akkor az Úr lesz az én Istenem.”
1Mózes 28:20-21.
Miután Jákób ügyesen becsapta apját és testvérét, menekülnie
kellett. Valószínű, már útközben minden újra lepergett lelki szemei előtt és
kegyetlenül elkeseredett. Nem tudta mi vár rá, hova kell mennie. Kétségek
gyötörték. Az Úr látta őt és egy igazi megerősítésben részesítette. Amint
elaludt, egy égig érő létrát látott, amin az angyalok fel-alá jártak, a létra
tetején maga az Úr állt és azt mondta: Jákób! Ezt a földet, amin itt fekszel,
neked és gyermekeidnek adom. Annyi lesz utódod száma, mint a föld pora. Veled
leszek, és nem hagylak el téged.
Micsoda biztatás
lehetett ez Jákób számára, akit most épp
kétségek gyötörték, hogy vajon mi történik vele a jövőben. Hálás szívvel
állított fel reggel ott egy oltárt és a fenti fogadalmat tette. Talán így is
fordíthatnánk: Mivel Isten megígérte, hogy megőriz engem ezen az úton, amin
elindulok. Megígérte, hogy gondoskodik ételemről, ruhámról, és azt mondta, hogy
békességgel térek vissza szülőföldemre, ezért elhatároztam, hogy minden körülmények
között Ő lesz az én Istenem.
Isten a Te számodra is adott sok hasonló ígéretet. A
Szentírás tele van neked szóló bátorítással. Jákóbhoz hasonlóan határozd el Te
is, hogy csak az Úr lesz a te Istened.