A szemtanúk szava

„Mert nem mesterkélt meséket követve ismertettük meg veletek a mi Urunk Jézus Krisztus hatalmát és eljövetelét; hanem mint akik szemlélői voltunk az ő nagyságának.”

(Péter második levele 1. fejezet 16. vers)

Mikor Péter papírra veti e sorokat érzi nemsokára visszaadja életét Teremtőjének. „tudom, hogy hamar leteszem sátoromat, amiképpen a mi Urunk Jézus Krisztus is megjelentette nékem.” (14.vers)

S még élete utolsó napjaiban is azon igyekszik a kapernaumi emberhalász, hogy bátorítsa az üldözött keresztény közösséget. Figyelmüket arra az áldott reménységre, Jézusra, életére, halálára és visszajövetelére irányítja, melyből erőt meríthetnek a „halál árnyékának völgyében”.

S milyen érdekes, hogy a Jézussal átélt sok tapasztalat közül nem valamelyik gyógyításról, vagy csodáról beszél, hanem a Tábor hegyen történtekről, amikor betekinthettek a mennybe.

„Mert a mikor az Atya Istentől azt a tisztességet és dicsőséget nyerte, hogy hozzá a felséges dicsőség ilyen szózata jutott: Ez az én szeretett Fiam, a kiben én gyönyörködöm: Ezt az égből jövő szózatot mi hallottuk, együtt lévén vele a szent hegyen.” (17-18.vers)

Igen, ott a hegyen, még ha kicsiben is, de átélhették, milyen lesz együtt magasztalni Istent a feltámadt és az élve elragadtatott igazakkal, akiket Mózes és Illés képviseltek.

S ott volt középen Jézus, akinek fénylő tekintete később is, ott a főpap udvarában újra áttöri Péter tagadásba burkolódzó sötét szívét. Majd később ugyanez a Jézus bízza meg, hogy legeltesse Krisztus nyáját.

Jézus szelíd, fénylő tekintete. Ez éltette és alakította át Pétert, annyira, hogy mint „királyi pap” hirdesse annak hatalmas dolgait, aki a sötétségből kihívta a csodálatos világosságára. (1Pét.2:9) És erre tekintetre vágyott azóta, mióta az Olajfák hegyén eltakarta előle a felhő.

Jézus tündöklő fénye tükröződött vissza Péter arcán és „Veled is megtörténhet, ha közelebb kerülsz Istenhez és segítesz átadni a világnak a Menny végső üzenetét.” (E.G.White: A megváltás története 401.o.)