Megadni, ami jogos
„Ő pedig monda nékik:
Adjátok meg azért ami a császáré, a császárnak, és ami az Istené, az Istennek.”
(Lukács evangéliuma 20.
fejezet 25. vers)
Megadni,
ami jogos – nem is olyan egyszerű ez a kérdés ma sem, hiszen mi az, mennyi az,
ami még jogos és mi vagy mennyi, ami már jogtalan?
Mert,
ahogy általában megfogalmazzuk: jogtalan, ha önkényesen elveszik azt, amiért
megdolgoztunk, és jogos, ha olyanról van szó, melyért cserébe közvetlen, vagy
közvetett módon valamiféle szolgáltatást kapunk.
Persze
vannak, akik ez utóbbit /víz, gáz, villany, egészségügyi, stb. szolgáltatás/ is
jogtalannak érzik, azt hangoztatva, hogy az nekik alanyi jogon jár.
S
mielőtt elkezdenénk számolgatni, kinek, melyik szolgáltatónak, melyik mai császárnak
mennyi is jár, nézzük Jézus felszólításának másik felét, feltéve a fontosabb
kérdést: Mi az, ami az Istennek jár? Mi az és mennyi az, ami nemcsak a hit,
hanem a jog szerint is Őt illetné meg?
Mennyi
a jogos, ha arra gondolsz; létezel, hogy dobog a szíved, hogy tudsz levegőt
venni, hogy van erőd felkelni az ágyból, hogy képes vagy beszélni, hogy…?
Mennyit
is ér mindez? Bizony Sokszor akkor jövünk rá mennyire nem természetes dolgok
ezek, és hogy milyen felbecsülhetetlen az értékük, mikor hiányzik valami.
S
ha hívő szemmel a teremtéstől, a megváltáson át az örök életig nézzük a
dolgokat, el kell ismerjük; „Avagy micsoda váltságot adhat az ember az ő
lelkéért?” (Máté 16:24) illetve; „Senki sem válthatja meg atyjafiát, nem adhat
érte váltságdíjat Istennek.” (Zsolt.49:8)
„Mert
enyém az erdőnek minden vadja, a barmok az ezernyi hegyeken. Ismerem a
hegyeknek minden szárnyasát, és a mező állatai tudva vannak nálam. Ha
megéhezném, nem mondanám meg néked, mert enyém e világ és ennek mindene.”
(Zsolt.50:10-12)
S
mindezért hálából nem kevesebb, ami Őt illetné meg, minthogy odaszánod életed
Istennek kedves áldozatul. Nem a világ elvárása szerint élve, hanem mindezen
elgondolkodva, arra törekedve, hogy úgy élj, ami neki jó, ami neki kedves, és ahogy
szerinte tökéletes. (Róm.12:1-2)
