Meghallgatott imádság
„És mondá: Nyomorúságomban az Úrhoz
kiálték és meghallgata engem; a Seol torkából sikolték és meghallád az én
szómat.”
(Jónás könyve 2. fejezet 3. vers)
Sokan
elítélik Jónást, a menekülő prófétát, mert hát hogyan is gondolhatta, hogy
elbújhat az Örökkévaló elől! Aztán mikor jön a nyomorúság, amikor ott van a
nagy hal gyomrában, akkor ’Jajj Istenem!’ módon persze azonnal az Istenhez
kiált.
De
vajon mi különbek vagyunk? Úgy tapasztalom, Jónáshoz hasonlóan mi is sokkal
odaadóbban imádkozunk, mikor baj van. S ha nem teljesül azonnal, amit szeretnénk,
hajlamosak vagyunk akár felhagyni az egésszel.De
mi is az ima és miért kell néha oly sokáig várni (Jónásnak három napig kellett várni a hal belsejében)?
„Szívünket feltárni Istennek mint barátunknak, ez az ima.
Nem mintha szükséges lenne, hogy elmondjuk Istennek, kik vagyunk, mit akarunk,
hanem hogy ily módon Istent a szívünkbe fogadhassuk. Az ima nem Istent hozza le
hozzánk, hanem bennünket emel fel őhozzá.”
„Ha nem is nyerjük el azonnal, amit kérünk, mégis higgyük, hogy az
Úr hallja kérésünket, és teljesíteni fogja. Sokszor annyira tévedünk, és
annyira rövidlátók vagyunk, hogy oly dolgokat kérünk, amik a legkevésbé sem
válnának áldásunkra.
Mennyei Atyánk szeretetből úgy válaszol imáinkra, hogy azt adja
csak meg, ami javunkra szolgál, s amit magunk is kívánnánk, ha a Szentlélektől
megvilágosítva a dolgok valódi állását láthatnánk. Ha imáink látszólag nem
részesültek meghallgatásban, erősen ragaszkodjunk az ígérethez.
A meghallgatás ideje bizonnyal el fog jönni, s elnyerjük azokat az
áldásokat, melyekre legnagyobb szükségünk van. De merészség azt állítani, hogy
imánk mindenkor és úgy hallgattatik meg, amint és ahogyan kívánjuk.
Isten sokkal bölcsebb, semhogy tévedhetne, és sokkal jobb, mintsem
visszatartson jó adományokat azoktól, akik igazságban járnak. Azért bízzatok
benne, megvigasztalódva, még akkor is, ha imátok nem talál azonnal
meghallgatásra. Bízzatok sziklaszilárdan ígéretében: "Kérjetek és adatik
néktek!".” (Részletek E.G.White; Jézushoz vezető út, Az ima: magasztos
kiváltságunk c. fejezetéből)
