Ne felejtsd el bepakolni a lámpát!
"A
balgák ugyanis amikor magukhoz vették lámpásukat, nem vittek magukkal olajat, az
okosak viszont a lámpásukkal együtt olajat is vittek korsókban."
Máté írása szerinti evangélium 25:3-4
Úgy hittük
feleségemmel, fölkészültek vagyunk, hogy megmásszuk a Zempléni hegység csúcsát,
a Nagy-Milicet (894 m). Volt két jó hátizsákunk, megpakolva tápláló
elemózsiával (de nem túl sokkal, nehogy hátráltasson bennünket a súlyuk), kellő
mennyiségű vizünk, két pár kiváló minőségű túra-bakancsunk. Indulás előtt
gondosan áttanulmányoztuk a térképet, hogy milyen jelzéseket kell figyelni, és
milyen útjelző pontokon kell áthaladnunk. Arról is meg voltunk győződve, fizikailag
is készen állunk erre a megmérettetésre. Mindketten rendszeresen mozogtunk, és
nem egy nagy túrát tettünk már meg közösen. Minden megvolt hát, hogy jól
sikerüljön a kirándulás, és sokáig nem is éreztük semminek sem hiányát. Először
a Füzéri várat néztük meg, majd nekilendültünk a csúcsnak. Jól tartottuk a
tempót, és egyre magasabbra emelkedtünk. Kellő megelégedéssel töltött el
bennünket, mikor fölértünk a csúcsra. Csináltunk néhány képet, majd
elfogyasztottuk az elemózsiát. Mikor aztán az órára pillantottunk, kezdtünk
aggódni. Az októberi óraátállítás ideje volt, egy órával korábban ment le a
nap, mint számítottuk, és hát már jócskán benne voltunk a délutánban. Nem
élvezhettük hát sokáig a csúcs dicsőségét, indulni kellett visszafele. Még
javában az erdő sűrűjében voltunk, mikor ránk esteledett. Ekkor döbbentünk rá,
hogy alapos felkészülésünkben egy egészen apró dologról elfelejtkeztünk: nem
pakoltunk zseblámpát.