Isten nemzetsége vagyunk!

„…hogy keressék az Istent, hátha kitapinthatják és megtalálhatják, hiszen nincs is messzire egyikünktől sem; mert őbenne élünk, mozgunk és vagyunk. Ahogy a ti költőitek közül is mondták némelyek: Bizony az ő nemzetsége vagyunk.”

Apostolok cselekedetei 17. fejezete 27-28. verse

Pálnak Athénban elhangzott beszédjéből olvashatunk ma reggel egy részletet. Ha elolvassuk a korábbi vereseket, akkor láthatjuk, hogy Pál egy pozitív megerősítéssel kezdi a beszédet, ugyanis ahogy körbenéz, látja, hogy mindenféle Isteneknek templomot, különböző szentélyeket készítettek. Az egyikre az volt írva: „Az ismeretlen Istennek”

Megdicséri az embereket azért, hogy vallásosak, és megragadja az alkalmat arról, hogy beszéljen a Teremtő Istenről. Ahogyan gondolkozunk tovább és olvassuk, szinte halljuk Pál prédikációját, elmagyarázza az embereknek, hogy a Teremtő megalkotta az embert, hogy keressék, kutassák jelenlétét.

A Mindenható nincs is annyira távol. Bár azt gondolják ma is sokan, hogy Ő nem is foglalkozik velünk, hogy Ő nem is látja a nehéz helyzeteket, ez egyáltalán nincs így. Ő nem hagy magunkra bennünket.

Nem kézzel alkotott templomokban lakozik az Úr. „A menny Istene nem olyan, mint a pogányok istenei, amelyeket kézzel csinált templomokba zárnak. Lelke által mégis találkozik népével, amikor összegyűlnek a tiszteletére szentelt házban.”(Próféták és királyok 31.old)

Az Isten megtisztel bennünket jelenlétével lelke által, amelyért nagyon hálásak lehetünk! Találkozhatunk vele, de arra hív mindenkit, hogy a bűnöket azokat hagyjuk el, gonoszságot, rosszindulatot, álnokságot, irigységet… Ha nem lélekben, igazságban és a szentség szépségében imádják Istent, semmi hasznuk nincs abból, ha összejönnek. Ilyenekről mondja az Úr: "Ez a nép csak ajkával tisztel engem, a szíve azonban távol van tőlem" (Mt 15:8-9). Akik imádják Istent, azoknak "lélekben és igazságban" kell imádniuk, "mert az Atya is ilyen imádókat keres magának" (Jn 4:23).