Az első feltámadás
„Boldog és szent,
akinek része van az első feltámadásban; ezeken nincs hatalma a második
halálnak; hanem lesznek az Istennek és a Krisztusnak papjai, és uralkodnak ő
vele ezer esztendeig.”
(Jelenések könyve
20. fejezet 6. vers)
Sokan félnek
olvasni a Jelenések könyvét. Egyrészt, mert a sok szimbólum miatt túl
bonyolultnak, megfejthetetlennek, és érthetetlennek tartják, másrészt, mert
tele van mindenféle ijesztő képekkel, fenevadakkal, sárkányokkal, csapásokkal…
Ám a lényeg nem ezeken,
és a ma annyira divatos beazonosításokon és számítgatásokon van. János
látomásainak súlypontja és célja, hogy vigaszt és megoldást nyújtson a
mindenkori hívőknek. Így a mártíromság, a hitehagyás és a laodíceiai korszak
híveinek tekintetét Krisztusra, mint győztesre irányítja.
E.G.White e végső
győzelem képeit a következőképp festi le a Nagy küzdelem, Isten népe
megszabadul című fejezetében;
„Nemsokára keleten megjelenik
egy kicsiny fekete felhő. A távolból sötétnek látszó felhő körülveszi a
Megváltót. Isten népe ebben a felhőben felismeri az Emberfiának jelét.
Ünnepélyes csendben figyelik a föld felé közeledő és egyre fényesebb és
dicsőségesebb felhőt, mígnem nagy fehér felhő lesz belőle, amely megemésztő
dicsőségként fénylik.
Felette a szövetség szivárványa
ível. Jézus hatalmas győzőként lép elő. Most nem "fájdalmak
férfia"-ként jön, hogy kiigya a szégyen és a szenvedés keserű poharát,
hanem a menny és a föld győzteseként, az élők és holtak bírájaként, aki
"hiv és igaz"; aki "igazságosan ítél és hadakozik".
"És mennyei seregek követik... vala Őt" (Jel ,19:11.14).
A királyt útján szent angyalok
hatalmas, megszámlálhatatlan sokasága kíséri. Ajkukon dicsőítő ének, mennyei
dallam hangzik. Az égen számtalan tündöklő alak látható - "tízezerszer
tízezer és ezerszer ezer". Emberi tollal nem lehet megrajzolni ezt a
képet; az a tündöklés meghaladja az emberi képzeletet. "Dicsősége elborítja
az egeket, és dicséretével megtelik a föld. Ragyogása, mint a napé" (Hab
3:3-4).
Amint az "élő" felhő
közelebb ér, minden szem meglátja az élet Fejedelmét. Szent fejét nem csúfítja
töviskorona. Szent homlokán a dicsőség királyi koronája tündököl. Arca
fényesebb, mint a vakító déli nap. "És az Ő ruháján és tomporán oda vala
írva az Ő neve: királyoknak Királya és uraknak Ura" (Jel 19:16).
A föld rázkódása, a villámok
cikázása és az ég zengése közepette hívja elő Isten Fia az alvó szenteket.
Kezét az ég felé emeli, és az igazak sírjára tekintve kiáltja:
"Ébredjetek, ébredjetek, ébredjetek, ti, akik alusztok a porban, és
keljetek fel!".
A halottak az egész földön
meghallják ezt a hangot, és akik hallják - minden nemzetségből, ágazatból,
nyelvből és népből mérhetetlen sokan életre kelnek. A halál tömlöcéből lépnek
elő, hervadhatatlan dicsőségben. Lépésük zajától zeng a föld. "Halál! hol
a te fullánkod? Pokol! hol a te diadalmad?" (lKor 15:55) - kiáltják. Az
élő igazak és a feltámadt szentek hangja boldog győzelmi kiáltásban olvad
össze.
Az igazak az örök ifjúság
frissességével és elevenségével támadnak fel. Isten kezdetben nemcsak a maga
jellemének, de alakjának és arcának hasonlatosságára is teremtette az embert. A
bűn azonban eltorzította Isten képmását, és majdnem kitörölte az emberből. De
Krisztus eljött, hogy visszaadja azt, ami elveszett.
Ő át fogja változtatni a mi
nyomorúságos testünket, és hasonlóvá teszi az Ő dicsőséges testéhez. A halandó
romlandó test, amelyet eltorzított és beszennyezett a bűn, tökéletes, szép és
halhatatlan lesz.
Minden fogyatékosság és rútság
a sírban marad. A rég elvesztett Édenbe - az élet fájához - visszavitt
üdvözültek növekedni fognak, mígnem elérik kezdetben kapott méltóságteljes
magasságukat. A bűn átkának utolsó maradványa is eltűnik, és Krisztus hű
gyermekei "az Úrnak, a mi Istenünknek" szépségét fogják viselni, és
testben, lélekben, értelemben Uruk tökéletes hasonmását fogják tükrözni.”
Imádkozzunk ma reggel azért,
hogy erről a nagy mennyei találkozóról egyikünk se hiányozzon, és hogy már most
is, amennyire lehetséges, Jézus szeretetét tükrözhessük vissza!
