Kit látsz?
Kit látsz? Kit mutatsz be?
„Jézus így kiáltott: Aki hisz énbennem, nem énbennem hisz,
hanem abban, aki elküldött engem. És aki lát engem, az azt látja, aki küldött
engem. Én világosságul jöttem e világra, hogy aki hisz énbennem, ne maradjon
sötétségben.” János evangéliuma 12. rész 44-46.
A ma reggeli Igéből több gondolatot is ki lehetne emelni, de
számomra most a legmeghatározóbb ez a rész: aki engem lát, vajon látja-e bennem
azt, aki elküldött engem? Jézus tökéletesen bemutatta az Atyát. És vajon én
mennyire mutatok helyes képet arról a Jézusról, akinek a szolgálatában állok?
Mert, hogy ez lenne a feladatom. Helyesen bemutatni,
képviselni Őt. Sajnos itt igen sokat hibázunk. Amikor épp úgy szidom az épp
aktuális politikai rendszert, mint a környezetem, amikor hangosan panaszkodom
anyagi gondjaim miatt, amikor figyeljen már rám mindenki, mert nekem itt fáj,
meg ott fáj, amikor csupán vallásos vagyok, de messze nem keresztény, akkor
vajon hogyan képviselem Azt, aki elküldött engem? Elmondható-e ezekben a
percekben, hogy Jézus szolgálatában állok? Hogy Ő az, akire figyelek, Tőle
várom a megoldást, Őt kérem imában változásért, persze a magam részét megtéve,
nem mástól várva. Merthogy ezt jelenti az Ő képviseletében élni ezen a földön.
Vajon útjelző tábla vagyok a világnak, vagy zsákutca-jelző? Jézus világosságot
hozott a sötét világba. És én? Tovább sötétítem a sötétséget, vagy apró
gyertyákat gyújtok? Merthogy inkább ez lenne a feladatom.
Hívlak, legyünk igazi keresztények! Elég volt már abból,
hogy ilyen vagy olyan vallás tagja vagyok! Elég volt az álkereszténységből.
Mutassuk be a világnak Azt, aki a megoldást hozza! Isten azért küldött el ebbe
a sötét világba, hogy világosságot vigyünk azok életébe, akik még a sötétségben
botorkálnak. Segítsünk nekik, hogy ne maradjanak a sötétségben. És tudod, itt is
érvényes, hogy az, aki mást felüdít, maga is felüdül!
