Hálaadás felsőfokon!

Akkor megtelt a szánk nevetéssel, és örömkiáltás volt nyelvünkön. Ezt mondták akkor a népek: Hatalmas dolgot tett ezekkel az Úr!

Hatalmas dolgot tett velünk az Úr, ezért örvendezünk.

126. Zsoltár 2. és 3. verse

Ennek a zsoltárnak ezek a bevezető gondolatai a babiloni fogságból való szabadulásra emlékeztetnek. A nagy Szabadító közbelép akkor, amikor az ember már nem gondolná, hogy van valamilyen megoldási lehetőség.

Fontos a hála! Tudni azt, hogy a szabadulás, az nem önerőből történik. Sajnos az emberi büszkeség sokszor nem enged hálát mondani. Van egy ének, aminek a címe: „Hálát rebegek”, amit sok szeretettel ajánlok mindenkinek figyelmébe.

Ne engedjük, hogy bármi is visszatartson a hálaadástól. Ha egy nagy kő esik le a szívünkről, vagy megoldottunk egy nehéz feladatot, fellélegzünk, és azt mondjuk: „köszönöm Atyám!” Ugye nem is olyan nehéz!

Kedves olvasók, őszintén kérlek benneteket, hunyjátok be egy picit a szemetek (legyetek nyugodtak, ez alatt pár másodperc alatt semmiről nem fogtok lemaradni sőt, gyarapodni fogtok) és gondolkozzatok el azon, hogy miért vagytok hálásak! Ha van rá lehetőség, akkor kérlek, ami eszesbe jutott, vesd papírra, tedd a táskádba vagy a kabát zsebedbe és ne felejtsd el, hogy mit tett érted az Úr!

Ha értjük azt, hogy az Isten mit tett értünk, akkor boldog lesz életünk. Talán túl könnyűnek hangzik, talán most egyesek azt mondják, mit tudok én az ő nehézségeiről és igazuk van, de nem a boldogság forrását keressük? Ha tudnánk honnan származik az örök boldogság, akkor nem ott időznék sokat? Igen, vannak nehéz helyzetek, de sokkal nagyobb az öröm, amikor megszabadulunk attól!

Drága barátom, imádkozom azért, hogy megszabadulj a terheidtől és fogadd azt hálaadással, mert az igazi öröm, a hálaadással kezdődik!