Jézus fogadalma
Máté evangéliuma 26:29
Jézus azon az éjszakán nagyon félt. Néhány órával később vért verejtékezett a Gecsemáné kertjében. Tanítványai elfutottak, Ő pedig azt az utat készült végigjárni, ahol senki nem járt Előtte, de senki soha többet nem is tudja ugyanazt a szörnyű poharat ugyanúgy kiinni, mint Ő.
Azon az utolsó vacsorán mégsem Magával törődött. Egy emlékett állított abban a szegényes szobában, 12 tanítvány előtt a történelem végezetéig. Egy nagyon egyszerű, szegényes, de a legértékesebb ajándékra és a legszörnyűbb szenvedésre, egyszóval Isten kimeríthetetlen szeretetére utaló két emléket hagyott hátra. A világtörténelem legsötétebb napjának, Jézus kereszthalálának jelképe lett a kovásztalan kenyér és a must. Jézus valóságos testének valóságos szenvedése és igazi vérének kiontása ezentúl nem jövendölés, hanem beteljesedett valóság lesz.
A tökéletes vér kintatott minden bűnösért, aki az abban lakozó gyógyulást elfogadja. Nemsokára eljön az a nap, amikor Jézus nem emberként, mégis emberi formában, de Isteni hatalommal megjelenik az ég felhőiben, hogy Magához vegye azokat, akik elfogadták ezt a végtelen áldozatot, amit Ő a kereszten hozott egyszer a történelemben.
Azon a napon biztosan mindenki emlékezni fog arra a fájdalmas napra, amikor a Teremtő meghalt az emberek keze által. Jézus megígérte, hogy lesz egy Úrvacsora az Atya országában, talán több is. Egy biztos, azt a szeretetet, amit Jézus mutatott be, lehetetlen elfelejteni, még ha nem is a fájdalom és a szenvedés lesz benne a hangsúlyos. A két egyszerű jelkép talán egy egész örökkévalóságon át emléket állít a legnagyobb szeretet napjának.
