Az Úr hatalma
"El lehet-e venni a zsákmányt a hőstől, megmenekülhetnek-e a foglyok az erőszakostól? Igen! - ezt mondja az ÚR. A hőstől is el lehet venni a foglyokat, és az erőszakostól is megmenekülhet a zsákmánya. Perlőiddel én fogok perelni, fiaidat én szabadítom meg."
A vakok újra látnak, a süketek hallanak, a szegényeknek odaajándékozza Isten a megtisztított Földet. A rossznak örökre vége, az elnyomás megszűnt, a szükség nincs többé. A Rend helyreáll, mindenki boldog, mert mindenkiben a szeretet él. Isten hatalma helyrehozott mindent. Isten hatalma, a szeretet.
Ésaiás 49:24-25
A feltett kérdésre a Földön általában egy nagy NEM a válasz. A zsákmány az erősé marad, a foglyok az erőszakos kezéből nem szabadulnak meg.
De az Úr mást mond! Az Ő dimenziójában nem ez a természetes. Nála a foglyok kiszabadulnak, az erőszakos pedig nem örökké élvezheti a rablott kincseket.
Felfoghatatlan, nem logikus, nem elvárható, csak megkapható kegyelemből, Isten csodája és hatalma által.
Reményik Sándor: Kegyelem
Először sírsz.
Azután átkozódsz.
Aztán imádkozol.
Aztán megfeszíted
Körömszakadtig maradék-erőd.
Akarsz, egetostromló akarattal –
S a lehetetlenség konok falán
Zúzod véresre koponyád.
Azután elalélsz.
S ha újra eszmélsz, mindent újra kezdesz.
Utoljára is tompa kábulattal,
Szótalanul, gondolattalanul
Mondod magadnak: mindegy, mindhiába:
A bűn, a betegség, a nyomorúság,
A mindennapi szörnyű szürkeség
Tömlöcéből nincsen, nincsen menekvés!
S akkor – magától – megnyílik az ég,
Mely nem tárult ki átokra, imára,
Erő, akarat, kétségbeesés,
Bűnbánat – hasztalanul ostromolták.
Akkor megnyílik magától az ég,
S egy pici csillag sétál szembe véled,
S olyan közel jön, szépen mosolyogva,
Hogy azt hiszed: a tenyeredbe hull.
Akkor – magától – szűnik a vihar,
Akkor – magától – minden elcsitul,
Akkor – magától – éled a remény.
Álomfáidnak minden aranyágán
Csak úgy magától – friss gyümölcs terem.
Ez a magától: ez a Kegyelem.