A helyes döntés
Aki
elfedezi az ő vétkeit, nem lesz jó dolga; aki pedig megvallja és elhagyja,
irgalmasságot nyer.
Példabeszédek 28,13
Bizonyára
ismerős mindannyiunk előtt az, amikor tetteinkért valaki felelősségre akar
vonni, de mi csak csendben meghúzódunk, hátha elcsitul a dolog. Az iskolások a
pad alá süllyednek, nehogy kiderüljön a turpisság, az irodisták másra terhelik
a felelősséget, hátha megmarad a pozíciójuk a főnöknél.
Talán
ezt nevezhetnénk gyerek betegségnek? Mikor egy kis apróság rossz fát tesz a
tűzre, például, gyönyörű tengerkék filctollal rajzol a frissen meszelt nappali
falára, megáll, majd elégedetten tekint a műalkotásra. Röviddel az elégedettség
pillanata után konstatálja a helyzetet, hogy baj van. Mi a következő lépés?
Lehet választani!
1:
odamegy a szülőkhöz, és mindent töredelmesen bevall, még azt is, hogy tavaly nyáron
ő kergette a galambokat és ő dobálta kavicsokkal a szomszéd néni ablakát, vagy
2:
a műalkotás elé tolja a fikuszt…
Hát
persze, hogy a többség a jelképes fikuszt tolja a bűnei elé. De valóban ez
lenne a megoldás? A lelkiismeretnek is könnyebb az egyenes utat választania
mintsem a takarózást. Lehet, hogy hosszú évekig is takargathatunk valamit, de
az Isten előtt nem rejthetünk el semmit. Nem könnyű dolog falazni a bűnöknek,
mert az csak további hazugságokhoz vezet. Persze vannak olyan csínytevések,
amelyek az érintett előtt rejtve maradnak, például az én volt osztályfőnököm sem
érti még most sem, hogy vajon miért engedett le rejtélyes módon a bicikli hátsó
kereke, a kétezres évek elején. Máig emlékszem rá, és hiába mondjuk, hogy
milyen vicces történet ez, sajnálom e pillanatban is!
A
beismeréssel kapcsolatban is meg kell jegyezni valamit. Nem elég csak beismerni
azt, el is kell hagyni. Mert hiába megyek az „ofő”-höz, hogy jajajj, bocsánat
én tettem, ha holnap meg holnapután különös módon ugyanúgy lecsúszik a
szelepsapka a biciklikerékről. Aki beismeri, és elhagyja, az irgalmasságot
nyer!
Sajnos
(vagy „szerencsére”) minden tettünk következménnyel jár. Habár a nyugati
társadalom alapja a döntési lehetőségek maximalizálása, bűneinkkel kapcsolatos
döntéseink kétirányúak. Csak negatív, vagy pozitív irányba mozdulhat el. A Példabeszédek
könyve világosan leírja, hogy aki beismeri és elhagyja, az irgalmasságot nyer.
Nem valamelyik politikai párttól kapja az irgalmat, hanem a világ Teremtőjétől.
Megjegyzések