Pofátlanság!
„Jákób pedig egyedül
maradt, és tusakodott vele egy férfiú, egész a hajnal feljöveteléig. Aki, mikor látta, hogy nem vehet rajta erőt, megérintette a csípője
forgócsontját, és Jákób csípőjének a forgócsontja kiment a helyéből a vele való
tusakodás közben. És mondta: Bocsáss el engem, mert feljött a
hajnal. Jákób ezt felelte: Nem bocsátlak el, míg meg nem áldasz engem. Ekkor azt mondta neki: Mi a neved? Ő így felelt: Jákób. Erre azt mondta: Nem Jákóbnak hívnak ezután, hanem Izráelnek, mert
küzdöttél Istennel és emberekkel, és győztél. És kérte Jákób:
Mondd meg, kérlek, a nevedet! Ő pedig ezt felelte: Ugyan miért kérded a
nevemet? És ott megáldotta őt.”
Mózes 1. könyve 32:24-29
Mondhatnám úgy is, hogy szemtelenség, pimaszság, képtelenség.
De azért próbáld elképzelni. Javában folyik a VB. Az abszolút vesztes Irán/Japán
csapat kapitánya odamegy az abszolút győztes XY csapat kapitányához. Mélyen a
szemébe néz, és azt mondja, hogy oszd meg velem a győzelmedet, sőt, én
szeretnék ott fenn állni a dobogón. Pontosabban, az első helyen! A győztes
csapat kapitánya végigméri, aztán átadja neki a kupát a következő szavakkal:
„Eddig mindig vesztes voltál. De most, átadom neked a győzelmi kupát, mostantól
győztes vagy!” – és együtt ünnepel a többiekkel, akik a győztest éljenzik.
El tudod ezt a jelenetet képzelni?
Velem együtt te sem tartozol az abszolút győztesek sorába.
Mi mindig csak veszítettünk. Már egészen Éden óta. Elveszítettük az Örök
Életet, a Jézussal való személyes kapcsolat örömét. Valahogy a bűnökből is
mindig csak vesztesként mászunk elő. Aztán jön az abszolút győztes, aki még
soha egyetlen csatát sem veszített el. És Te ott állsz a Jabbok partján.
Imádkozol, tusakodsz, vágyakozol, emlékezel és fogadkozol. S amikor
feltekintesz – a GYŐZTES néz szembe veled. Utolsó erődet összeszedve átkarolod
Őt és azt mondod: Nem engedlek el, míg meg nem áldasz engem. Valamennyi kis
áldásocskára vágysz, de azért ennyire még te sem gondoltál. A teljes győzelmét
neked adja. Maga mellé ültet trónjára. Fehér kövecskét ad, amin az új neved
van, talán így: „A győztes Mária”, „A győztes Károly”. Aztán koronát tesz
fejedre, majd győzelmi hárfát kezedbe. Együtt énekled a hatalmas mega-kórusban
Mózes és a Bárány győzelmi énekét.
Bár nehéz elképzelni, de hamarosan megtörténik. A győztesek
között lehetsz. Érdemtelenül! Mert Aki kivívta a győzelmet – átadja azt neked.
Megáld téged. Győztesként köszönt.
Szeretnéd ezt a győzelmi pálmát?
Ha igen, akkor kérd el! Tusakodj érte. Ő ezt soha nem fogja
képtelenségnek tartani. Te se tartsd annak!
