Pofátlanság!

Szerző: -


„Jákób pedig egyedül maradt, és tusakodott vele egy férfiú, egész a hajnal feljöveteléig. Aki, mikor látta, hogy nem vehet rajta erőt, megérintette a csípője forgócsontját, és Jákób csípőjének a forgócsontja kiment a helyéből a vele való tusakodás közben. És mondta: Bocsáss el engem, mert feljött a hajnal. Jákób ezt felelte: Nem bocsátlak el, míg meg nem áldasz engem. Ekkor azt mondta neki: Mi a neved? Ő így felelt: Jákób. Erre azt mondta: Nem Jákóbnak hívnak ezután, hanem Izráelnek, mert küzdöttél Istennel és emberekkel, és győztél. És kérte Jákób: Mondd meg, kérlek, a nevedet! Ő pedig ezt felelte: Ugyan miért kérded a nevemet? És ott megáldotta őt.”
Mózes 1. könyve 32:24-29


Mondhatnám úgy is, hogy szemtelenség, pimaszság, képtelenség. De azért próbáld elképzelni. Javában folyik a VB. Az abszolút vesztes Irán/Japán csapat kapitánya odamegy az abszolút győztes XY csapat kapitányához. Mélyen a szemébe néz, és azt mondja, hogy oszd meg velem a győzelmedet, sőt, én szeretnék ott fenn állni a dobogón. Pontosabban, az első helyen! A győztes csapat kapitánya végigméri, aztán átadja neki a kupát a következő szavakkal: „Eddig mindig vesztes voltál. De most, átadom neked a győzelmi kupát, mostantól győztes vagy!” – és együtt ünnepel a többiekkel, akik a győztest éljenzik.
El tudod ezt a jelenetet képzelni?
Velem együtt te sem tartozol az abszolút győztesek sorába. Mi mindig csak veszítettünk. Már egészen Éden óta. Elveszítettük az Örök Életet, a Jézussal való személyes kapcsolat örömét. Valahogy a bűnökből is mindig csak vesztesként mászunk elő. Aztán jön az abszolút győztes, aki még soha egyetlen csatát sem veszített el. És Te ott állsz a Jabbok partján. Imádkozol, tusakodsz, vágyakozol, emlékezel és fogadkozol. S amikor feltekintesz – a GYŐZTES néz szembe veled. Utolsó erődet összeszedve átkarolod Őt és azt mondod: Nem engedlek el, míg meg nem áldasz engem. Valamennyi kis áldásocskára vágysz, de azért ennyire még te sem gondoltál. A teljes győzelmét neked adja. Maga mellé ültet trónjára. Fehér kövecskét ad, amin az új neved van, talán így: „A győztes Mária”, „A győztes Károly”. Aztán koronát tesz fejedre, majd győzelmi hárfát kezedbe. Együtt énekled a hatalmas mega-kórusban Mózes és a Bárány győzelmi énekét.
Bár nehéz elképzelni, de hamarosan megtörténik. A győztesek között lehetsz. Érdemtelenül! Mert Aki kivívta a győzelmet – átadja azt neked. Megáld téged. Győztesként köszönt.
Szeretnéd ezt a győzelmi pálmát?
Ha igen, akkor kérd el! Tusakodj érte. Ő ezt soha nem fogja képtelenségnek tartani. Te se tartsd annak!

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Mint a villámlás

Szerző: -
Kép
Mert ahogyan a villámlás keletről támad, és ellátszik nyugatig, úgy lesz az Emberfiának az eljövetele is. Máté evangéliuma 24:27 Gyerekkorom legszebb emlékei közé tartoznak a sötét, viharos esték. A fekete felhők közeledtével a házban az összes berendezést kihúztuk a konnektorból, a lámpákat lekapcsoltuk – ha még nem ment el az áram önmagától – és befeküdtünk a szüleink, vagy nagymamánk mellé az ágyba, orrunkig húztuk a paplant és onnan lestünk a feketeségbe. Emlékszem, hogy nagymama ilyenkor minden egyes alkalommal elmondta a jól ismert népi módszert, amivel meg lehet győződni róla, hogy a vihar távolodik, vagy közeledik-e. “Kezdj el számolni a villámlástól, és számolj addig, amíg meg nem hallod a dörgést. Minél hosszabb idő telik el a villámlás és a dörgés között, annál messzebb van a vihar.” Ez egyszerű fizika. A fény gyorsabb, mint a hang, és messzebbre is jut el. Ha elég jó helyen van az ember, akkor sok tíz, akár száz kilométer távolságban becsapó villámokat is láthatunk szabad s...
További információk

Egy tánc az esőben

Szerző: -
Kép
Örvendj, egész föld, az Istennek! Zengjétek dicső nevét, dicsérjétek dicsőségét! Zsoltárok 66:1–2 Tavaly nyáron elkapott a futózápor. Habár a sötét fellegekből lehetett volna következtetni, hogy mi vár a balatoni mólón sétáló emberekre, erre senki nem számított. Egy pillanat alatt mindenki bőrig ázott. Mondanom sem kell: futottunk. Nem sokat láttam, azonban azt észrevettem, hogy az épület mellett, ami felé fedezékért futottam, egy pár az esőben táncolt. El tudod képzelni, hogy valaki egy vihar kellős közepén táncra perdül? Hogy valaki örömöt talál ott, ahol mások csak káoszt és fájdalmat? A Zsoltárok 66:1-2 épp ezt kéri: „Örvendj, egész föld!” – de miért? Hogyan örülhetnénk egy olyan világban, ami tele van szenvedéssel, küzdelmekkel? Ez nem naivitás? A zsoltáros nem élt buborékban. Izrael történelme tele volt fájdalommal, vereségekkel, száműzetéssel. A környező népek gúnyolták, a világ igazságtalanságai nyomasztották őket. És mégis, a zsoltár azt írja: „Örvendj, egész föld!” Ez nem a ...
További információk

Az Emberfiának jele

Szerző: -
Kép
És akkor feltűnik az Emberfiának jele az égen, akkor jajgat a föld minden nemzetsége, és meglátják az Emberfiát eljönni az ég felhőin nagy hatalommal és dicsőséggel. Máté evangéliuma 24:30 Akár tudatában vagyunk, akár nem, mindannyian jeleket keresünk és látunk. Sőt, mindennek, ami körülvesz bennünket, jelentése van. Elsősorban azért van ez így, mert az ember jelentéskereső és jelentésalkotó lény. Érzékszervveinkkel letapogatjuk környezetünket, és megpróbálunk értelmet adni mindennek, amit érzékelünk. Ha füstszagot érzünk, az annak a jele, hogy valahol tűz van. Ha mennydörgést hallunk, azt jelenti, közel a vihar. És mivel ennyire szorgalmasan kutatjuk a jeleket, időnként ott is találunk, ahol valójában nincs is. A balszerencse jelének tekinthetjük, ha egy fekete macska keresztezi az utunkat, és ha párunk nem mosolyog vissza ránk, azt gondolhatjuk, haragszik, amíg talán csak rossz napja volt a munkahelyen. Nehéz jól érteni a jeleket. Ezért van az, hogy a történelem során olyan sokszor m...
További információk